2021. április 3., szombat

húsvét

Ahogy autóztam haza Vácról csütörtök este, elkezdtem iszonyúan szorongani azon, hogy megfelelően felkészültünk-e a húsvétra. Nem tudom, ez honnan jön, kinek akarok megfelelni, meg mit jelent az, hogy megfelelően, de még gyomrom is megfájdult az idegeskedéstől, egészen tudatosan nyugtatgatnom kellett magam, hogy minden rendben van, szuper lesz az ünnep, az a lényeg, hogy tudjunk pihenni, a babának legyen mindene, és kész. 

Egyébként is úgy indult az egész, hogy Barni unokatestvére (akinek nincsen családja, se barátnő, se gyerek,a szülei gyerekkorában meghaltak, szóval tényleg csak Barniék vannak neki) kérte Barni szüleit, hogy valamelyik nap menjünk ki hozzá Leányfalura mindannyian és töltsük ott a napot, ő süt-főz, megvendégel minket. Mondták Barni szülei, hogy arra gondoltak, hogy legyen nála a szombat, és náluk legyen hétfőn a hivatalos, NAGY, fél napos, húsvéti eszemiszom, dínomdánom. Én erre mondtam, hogy ez nekünk azt jelenti, hogy pénteken tudunk kicsit pihenni, viszont szombaton (Leányfalu), vasárnap (Vác) és hétfőn (Barni szülei) is turnézunk a babával együtt, ami neki is, nekünk is borzasztóan fárasztó, meg (ezt nem tettem hozzá) egyszerűen nem vágyunk erre. Barni mondta, hogy hát legyen Leányfalun a hivatalos muri, mindannyian ott leszünk úgyis, de mondta az apukája, hogy NEM, az náluk lesz. 

Végül nagyon diplomatikus módon másnap beszéltem Barni anyukájával, és végül ő meggyőzte az apósomat, hogy jó lesz ez így, nem kell két közös zabálás, az én szüleim pedig most kibabázták magukat, nem akarnak (-unk) nagy, össznépi húsvétot otthon, meg ők hiperlazák az ilyesmiben, úgyhogy szerintem Vácra most nem megyünk. A sonka-menün mi már túl vagyunk, vettem a Lujzában egy málnás-fahéjas babkát elvinni Leányfalura, és akkor ennyi. 

Pénteken végül igazi, hagyományos, nagypénteki menüként thai-t rendeltünk, majd elmentünk kirándulni a Pilisbe, Barni feltolta a babakocsit (meg benne Danit) a Boldog Özséb kilátóhoz, le a kalappal előtte, rengeteget vihogtunk közben, kicsit aggódtunk, hogy egy ponton szétesik a babakocsi. Utána autóztunk míg Dani aludt, este pedig végre tudtunk kicsit lazítani úgy, hogy tudtuk, most három napig nyugi lesz. 

Ma megvolt Leányfalun a vigadalom, Barni unokatesója rengeteg kajával készült, Barni szülei is hoztak egy csomót, én meg a babkát vittem - öten voltunk olyan 20 embernyi eledelre, nem túlzok. Emiatt is van egy kis rossz érzésem mindig, mert én kifejezetten madárétkű vagyok, Barni pedig az a típus, aki ha létezne olyan tabletta, amit ha beveszel, jóllaksz, nagyon szívesen élne vele, nem mindig, de sokszor. Nem igazán izgatja az evés, mint olyan, szeret néha jókat enni, de gyakran (munkanapokon pl) letudandó feladatnak látja, szükséges kellemetlenségnek. így véteknek érzek ennyi kaját legyártani, amiből rengeteg marad úgyis, pár napig rájárunk, egy idő után már ránézni sem bírunk, aztán a maradék kidobásra kerül. Minek ez a mennyiség, minek 4 fajta (töltött, füstölt, kolbászos stb) sonka, minek 5 fajta süti? Egyébként az én szüleim nem ezt az iskolát képviselik, de mióta Barni szüleit ismerem, teljesen feleslegesnek érzem, hogy én is hozzájáruljak ehhez a pazarláshoz. Úgyhogy végül megnyugodtam.

Egyébként ahhoz lenne kedvem, hogy majd jövőre mondjuk, ha nagyobb lakásunk és több helyünk lesz, nálunk legyen majd a közös ünnep, csak sokkal fenntarthatóbb stílusban. Vagy lehet, hogy érdemes ezt a nagyszülőkre hagyni, ha már ilyen fontos ez nekik, és mindenféle ünneptől függetlenül rendezni vendégségeket nálunk (dodging the bullet of expectations). 

Azért csokinyulakat vettem!

13 megjegyzés:

  1. Olyan sokat pörögsz Barni szülein (amennyire ezt blogból meg lehet ítélni). Nem szeretem a kifejezést használni, de szerintem ez tipikusan olyan dolog, hogy engedd el... ők ilyenek, biztos ezer éve, ki tudja miért alakult így, amit te nem tudsz úgysem megváltoztatni és nem is biztos, hogy kell. Biztos nagyon zavaró, ha arra fókuszálsz, miért rossz, amiben igazad van, de ez csak fölösleges feszültség az előbb leírtak miatt. Biztos olyan is van, amit a te szüleid nem csinálnak jól vagy ti, akár pazarlás témában is. Ezt csak azért írom, hogy erre gondolva hátha viselhetőbb és kevésbé hergeled magad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pörgök, mármint hogy sokat írok róluk? Igen, hiszen 5 percre laknak tőlünk, sokat segítenek nekünk, aránylag sokat találkozunk, jóban is vagyunk, sok ponton összefonódik az életünk, igyekszünk a mi életünket egyeztetni az övékkel, hogy mindenkinek jó legyen, azért ez meló, nem mindig zökkenőmentes, hiszen én teljesen más szokásokat hozok. Próbálok rájönni, már így visszaolvasva, amit írtam, h mire gondolsz, mi lehet az, amiben hergelem magam, meg h mi az, amiben arra fókuszálok, amiben igazam van. De hát pont ez a lényeg, amit írtam a végén is, h az a jó valószínűleg, ha ezt rájuk hagyom, hiszen van lehetőségem más alkalommal ezt (mármint a vendégeskedést) máshogy csinálni. Nem hergelem magam.

      Törlés
    2. Arra írtam, mert úgy rémlett, mintha ez a közös kaja, családi összejövetel már többször megjelent volna, de lehetséges, hogy rosszul emlékszem és nekem ragadta meg valamiért jobban a figyelmem. Az igazadat meg a pazarlásra írtam, meg hogy te is madárétkű vagy és Barni se egy nagy evés hedonista. Így tényleg még inkább zavaró lehet. Mindenesetre tényleg jó, hogy már találtál is megoldást, nem bosszankodsz és ez tényleg nagyon nehéz egyébként.

      Törlés
    3. Ja, igaz, hasonló téma az is, Balatonon szokott megjelenni, mikor együtt vagyunk, szóval erről tavaly nyáron írhattam, vagyis akkor már ‘rona volt, szóval talán még korábban. Igen, kénytelen vagyok rájuk hagyni azt is, meg azóta szültem ugye, és az első néhány hónapunkat igencsak megkönnyítette az, hogy ők ennyi kaját főznek, szóval ha őszinte akarok lenni magamhoz, hálásnak is kell lennem ezért a tőlem idegen szokásukért.

      Törlés
    4. Na ez tök jó lett így a végére és köszönöm a választ. Megjegyzem, szerintem most először sikerült úgy hozzászólnom a blogodhoz, pedig jó pár éve olvaslak, hogy ne morogva reagálj nekem, ha egyáltalán. Szerintem sokkal kevésbé vagy ingerült mostanában és ez olyan jó, de persze az is lehet, hogy én tanultam meg normálisabban írni. Nem tudom, de valaki változott és ezt meg kellett még írjam. :D

      Törlés
    5. :D ne haragudj:) jellemfejlődés on both sides, gondolom:). igen, tudom, mármint nem emlékszem konkrétan, de borzalmasan tudnak frusztrálni a kommentek.

      Ezerszer átbeszéltük ezt itt, ne menjünk bele, gondolom, túl régóta blogolok már, egyszerűen elvesztettem a türelmem a kommentekkel kapcsolatban, sajnos konkrétan az egész napom el tudja rontani egy magas lóról írt, megmondóember-stílusú hozzászólás. Nyilván igyekszem kedvesnek lenni, de úgy vagyok vele, hogy ez az én blogom, önmegvalósításra/észosztásra/vita kiprovokálásra használja mindenki a saját blogját/más fórumokat.

      Továbbra is úgy vagyok vele, hogy én csak itt elmesélem, hogy mi történik velem, esetleg ventillálok, tökre örülök a reakcióknak/kapcsolódó történeteknek, de nem kérek tanácsokat (főleg nem a gyerekkel kapcsolatban) _egyáltalán_, vagy ha igen, akkor azt kifejezetten kérni szoktam. Én sem járok más blogokra tanácsokat adni, és amúgy ezt IRL sem csinálom.

      Tegyük hozzá, azt is viccesnek találom, hogy van egy ilyen elvárás a blogger felé, hogy (megfelelő stílusban) válaszoljon a kéretlen (sokszor nem megfelelő stílusban megírt) tanácsokra/véleményekre. :D Én blogger vagyok, nem társalkodónő, még csak nem is fizet nekem senki ezért.

      Egyébként pont írt erről egy bejegyzést Tamko, aminek mindent szavával egyetértek.

      http://altatnietetni.blogspot.com/2021/04/koszonom-hogy-olvastok-vagy-sem.html

      És ennek kapcsán eszembe jutott az is, hogy azt látom, nagy %-ban már csak elvárások vannak a blogokkal szemben, és mindig muszáj véleményezni, ahelyett, hogy örülnénk neki, hogy egyáltalán bekukucskálhatunk az ablak(ok)on.

      All in all: igyekszem.

      Törlés
    6. Én örülök, hogy vagy. Mindig öröm, ha írsz. És kicsit félek, hogy abbahagyod a sok #$&@% komment miatt :-(

      Törlés
  2. Kicsit megnyugtat, hogy más is hozzám hasonlóan egyensúlyoz ünnepek táján. Nehéz ez, én pl. sokkal elutasítóbb vagyok ebben, kihúzom magam minden nagy családi banzájból ünnepek idején. Szívesen találkozom a családdal egy névnap, ballagás, sima szombat alkalmával, de pont a húsvét meg a karácsony az, amikor nyugira vágyom. És pont mint te, sajnálom az ilyenkor kidobott ételt. Én előre próbálom mindig egyeztetni, hogy ki miből mennyit hoz, de mindig van olyan eminens sógórnőm, aki bedob még egy tálca sütit vagy rakás sült bármit, ami ott gebed meg a konyha sarkában. Kellene olyan ételbank, ahová le lehetne adni a maradékot, csak gondolom közegészségügyi okokból nem engednék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van ilyen ételbank! https://www.facebook.com/reformalo.egyesulet

      Törlés
  3. Hű, azt a babkát megkóstolná, sosem ettem még babkát.

    VálaszTörlés
  4. mi is voltunk nemrég a boldog özséb kilátónál, mondjuk kutyával, teljesen érthetetlen számomra, hogy toltaok oda fel egy babakocsit :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. UGYE? :D

      Volt amúgy egy hosszabb, kicsit szerpentines út, gondolom, ti az egyenesebb, meredekebb úton mentetek fel. Mondjuk a gyereknek ez is olyan volt, mint egy hardcore rodeo az öklömnyi kövekkel takart út miatt, B-nak meg mint egy komolyabb edzés.

      Törlés
  5. A szüleim karácsonykor készülnek kétféle levessel, két- vagy háromféle főétellel és két-három édes meg egy sós sütivel. Kidobni efyedül a halászlevet szokta apu, ha 25-én nem fogy el, amúgy minden szépen eltűnik egy hét alatt (ebben van két vendégfogadás, egyik nap kilencen, másik nap heten vagyunk). Szóval én a rengeteg meló miatt sajnálom őket, mire elkészül ez a sok minden. Igaz, nálunk karácsonykor sosincs vendégség, de mindig csak egy leves és egy főétel van, esetleg édesből kétféle, de akkor azt megbánom. Én abszolút értem, miért fura neked az eszem-iszom, és teljesen jó hozzáállás, hogy na, sebaj, majd ha hozzánk jönnek, itt másként lesz.

    És tök jó, hogy tudtatok a családotokkal húsvétozni. Remélem, jövőre már nálunk is menni fog.

    VálaszTörlés