2021. május 17., hétfő

such a perfect day

Mivel én nem dolgozom, Barni meg sokszor hétvégén is, időnként fogalmam sincs, hogy milyen nap van. A hétfőt még szoktam tudni, mert hétfőn mindig kicsit lájtosabb napot tartok magunknak, nem szervezem túl, és kicsit szomorkodom-ácsingózom Barni után, meg a vasárnapot, mert vasárnap délután a város meghal egy kicsit (ahogy Zorán énekli, nagyon szeretem azt a számot), meg én egész nap úgy nézek ki, mint aki akkor kelt ki az ágyból, és még nem itta meg az első kávéját, és bármit csinálok, ezen nem tudok változtatni, nem tudm, miért van ez. Ezt most azért mesélem, mert ahogy visszanézek, fogalmam sincs, hogy melyik nap történtek velünk a dolgok, amiket el akarok mesélni. 

A lényeg, hogy volt itt nálunk Marcipán. Barni is nagyon örült, hogy jön, mert volt kedve találkozni valamelyik barijával (aki pont osztálytársa volt Marcipánnak áltiban, milyen kicsi a világ), de mindig bűntudata van, hogy minket egyedül hagy itthon. Szóval ő is elment meginni két sört, mi meg itthon bandáztunk Danival. Én úgy voltam vele, hogy ez a kis baba ilyenkor délután szépen önállóan szokott játszogatni a labdáival meg a játékaival, rendszerint tojik a fejemre, mi meg közben majd Marcipánnal iszunk egy pohár bort, rendelünk kaját, meg beszélgetünk. Természetesen azonnal bilibe lógott a kezem, mert ahogy megneszelte, hogy vendégünk van, Dani azonnal úgy döntött, hogy őt ma szórakoztatni kell, és nélküle mi ne csináljunk semmit. Úgyhogy mindent úgy kellett csinálni, hogy közben a Babuci is jól érezze magát - én tudom, hogy a nagyobb gyerekeket vendégség, vagy nagy beszélgetések esetén képtelenség lerázni, és a legkomolyabb performanszokat épp olyankor tolják, de hogy egy majdnem-egy-éves is ki van élezve erre, ezt nem tudtam. Na szóval nagyon érdekes volt úgy megbeszélni Az Élet Nagy Dolgait, hogy közben Kerekecske-Gombocskáztam, talpat csikiztem meg Kisvakondot meséltem. 7-re befutott Barni is, megfürdettük Danit, letettük, rendeltünk pizzát, ami 90 (!) perc alatt ért ide jéghidegen, újrasütöttem, és néhány limoncello mellé elpusztítottuk. És végre zavartalanul tudtunk beszélgetni és iszogatni az erkélyen.

Ja, és kaptam Marcipántól színes maszkokat, amiket lelkesen passzintok a ruhámmal: 

1 megjegyzés: