so long

Nagyon nehéz ezek után bármit mondani, mesélni, tényleg, mennyire igazságtalan az élet? Nagyon más perspektívába helyezi a dolgokat, azt, hogy mi fontos, és mi nem az, hogy mi az, amiért hálásnak kellene lennünk, és mi az, ami abszolút nem számít.  Épp egy bécsi múzeum tetején, a napsütésben ücsörögve dilemmáztam a pincérrel azon, hogy nincs az a sav blanc, amit az itallapról választottam, és hogy hozzanak-e egy üveggel az én másfél decim miatt nem tudom, honnan, vagy válasszak valami mást - amikor megkaptam az üzenetet. Utána nagyon sokáig szótlanul ücsörögtem, Barni próbált vigasztalni, de hát mit lehet ilyenkor mondani? Egy Bécsben élő barátja volt velünk, mászkáltunk, a fiúk dumáltak, én meg felhívtam Pillát, utána meg még jó sokáig csak néztem ki a fejemből, és nem hittem el, hogy ennyi volt, nincs több remény. Hogy ennyi az élet.

Én jó párszor találkoztam Adrival. Amikor először randiztunk, ő sem volt sokkal a hazaköltözése után (talán van, aki nem tudja: elhagyta a seggfej francia férjét és a gyerekekkel együtt néhány bőrönddel hazaköltözött a teljes bizonytalanságba), és én is a sebeimet nyalogattam a válásom után. Késő estig beszélgettünk, nála aludtam aznap este, a gyerekek a szüleinél voltak. Egy tök szép nagy lakása volt régimódi berendezéssel, ami egyáltalán nem az ő ízlését tükrözte, gondolom, örökölte. Én iszonyúan bíztattam, mert ilyen örök optimista vagyok, tudjátok, hogy majd biztosan rátalál a szerelem, és majd együtt nevelgetik a gyerekeket, hiszen olyan fiatal még, nem volt akkor 40 sem, vagy akörül talán. De mondta, hogy ő már nem akar a gyerekeknek új apukát, nem akarja egy idegennek kiszolgáltatni őket, szeretne, persze, majd lazább kapcsolatot, de ez akkor nem volt olyan fontos neki. Aztán olvastátok ti is, tökre próbálkozott, nagyon nagy szeretethiánya volt, és örült volna, ha talál valakit, akiben társra talál, tinderezett, randizott sokat, és nagyon sokszor lelkesedett néha egészen hülye alakokért. Annyira vágyott a szerelemre, hogy amikor összeismerkedett a Vikinggel (talán norvég pasi volt?), akkor képzeljétek, az első randi után, mivel kiderült, hogy ugye ő 10 szót tud angolul csak, pedig másképp nem tudnak kommunikálni, elkezdett angolórára járni hozzám, de iszonyúan nem volt érzéke hozzá (miközben anyanyelvi szinten beszélt franciául és olaszul is), hát én rég röhögtem ennyit tanítvánnyal. Iszonyúan lelkes volt, és ki is ment a sráchoz, asszem mindössze egy napra, ahol ő saját állítása szerint fülig szerelmes lett. Az egész kapcsolat csak pár találkát ért meg, de nem Adrin múlott, maradjunk annyiban, és biztos vagyok benne, hogy rosszul esett neki, hogy a srác lepattintotta, de ezt is úgy adta elő, mint a világ legviccesebb sztoriját. Nem zavartatta magát, egy hét múlva már újra tinderezett.

És tényleg, annyi ilyen sztorija volt, olyan humorral és szélvész energiával történtek vele a dolgok mindig, imádtam. Emlékeztek, moziba járt, koncertekre, és simán, ha úgy jött ki a lépés, vett egy repjegyet valami olaszországi ismerőséhez, és már itt sem volt. És közben tényleg iszonyú nehéz volt az élete itthon egyedül, 3-4 melót tolt egyszerre, hogy kijöjjenek a két gyerekkel, mégis, olyan vidáman, annyi öniróniával tudott a nehézségekről is mesélni, nevetni magán, inspiráló volt hallgatni. Én borzasztóan haragszom az exére, mert soha egy fillérrel nem támogatta őt és a gyerekeket, sőt, kifizettette Adrival a repjegyét, mikor jött, és egyéb durva sztorik, pedig ha kap tőle egy normál gyerektartást, valószínűleg nem kellett volna mellékállásokat vállalnia, tanítania stb, hanem sokkal több időt tölthetett volna a gyerekeivel. Én sajnos látok rá esélyt, hogy a pasi elviszi majd a gyerekeket, hogy Párizsban éljenek vele (nyáron voltak nála 2 hetet), de őszintén drukkolok, hogy túl önző legyen ehhez (is). Vagy hát nem is tudom, mi lenne a legjobb, azt is tudom, hogy idősek a szülei, és az apukájának is volt már súlyos stroke-ja, ez a f@sz (már elnézést, de nagyon haragszom rá amiatt, ahogy Adrival bánt) meg mégis csak az apjuk, ez az ország meg... Hagyjuk is. 

És még annyit tudok mesélni Adriról, hogy nagyon, nagyon, nagyon kedves volt, mindig írt nekem, mikor épp valami hullámvölgy miatt nyávogtam a blogomon. És hogy legutoljára úgy kellett őt lebeszélni róla, hogy fagyit küldessen nekem futárral. Én így fogok emlékezni rá. ❤️