2022. február 19., szombat

Barcelona vol 2


Nem egy hagyományos nyaralás volt, annyi szent. Dani dél-1 körül alszik két órát, így azzal kellett számolni, hogy ez minden napunkat/programunkat teljesen félbevágja. Végül úgy csináltuk, hogy előre kitaláltuk mindig, hogy másnap mihez van kedvünk. Kb kívülről néztünk meg látnivalókat, felfedeztünk különböző városrészeket, parkokat, meg sokat jártunk a tengerpartra és a kikötőbe. Reggel általában valamikor 9 és 10 közt sikerült elindulni, vittünk uzsit, csavarogtunk ebédidőig, aztán dél-1 körül beültünk valahova tapasozni. Ha ekkor volt még a maciban kakaó, és nem azt kiabálta az étterem közepén ülve, hogy aludni, aludni, akkor fagyiztunk, fociztunk vagy sétáltunk még. Általában 2 és 3 közt értünk haza, akkor leraktam és aludt egy hatalmasat. Délután legtöbbször már csak a környékünket fedeztük fel, játszótereztünk vagy visszamentünk a tengerpartra 1-2 órára. Este otthon bandáztunk, tök szuper, eléggé tágas lakásunk volt jó kis erkéllyel meg tetőterasszal, ott is jól elvoltunk. 

Tulajdonképpen végigsétáltuk Barcelonát. 10 teljes napunk volt ott lenni, úgyhogy iszonyúan ráértünk felfedezni a sikátorokat, a picike boltokat, a piacokat, hosszú órákig fociztunk a homokban, parkokban vagy a tengerparti sétányon, felvonóztunk, ücsörögtünk a helyi kajáldákban. Dani teljesen labda-függő, így első este Barni vett neki egy gumilabdát, és bármerre mentünk, azt rugdostuk, bevonva fél Barcelonát - de tényleg, minden arra haladó focizott velünk egy kicsit, nagyon jó arcok voltak. Volt nálunk egy babakocsi is, ha elfáradt, vagy haladni kellett, akkor beleült és úgy nyomtuk. Turisták alig voltak, sehol nem volt tömeg, nagyon király volt. 

Egy barátnőnk élt kint pár évet, és szuper belsős infókat kaptunk tőle, de a leghasznosabb az egy tapas étterem neve volt (Ja-ica) a régi halászfalu-részen. Egy szót sem beszéltek angolul, és iszogató helyi idős bácsikkal volt tele a hely legtöbbször. Kb végigettük az étlapot, én minden egyes alkalommal teletömtem magam halakkal és tengeri kütyükkel, néha segítséget kellett kérnem, hogy elnézést, ezt hogy megenni? Dani meg úgy eszi a kagylót, rákokat meg a polipot, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne (és az is). Barni is nagyon jókat evett (ő távol tartja magát a tengeri herkentyűktől), nagyon finom volt minden. Az ebéd mellé meg mindig megittunk 2-2 pohár valamit, szóval jó volt a hangulat. Érdekes módon nekem a piacok nem jöttek be annyira, kicsit olyan volt nekem mind, mint a vásárcsarnok, hogy egy csomó cucc üveg mögött van, nem is tudom, mi az, és kérni kell, vagy olyan csili-vilin vannak kirakva, hogy nem is tudom... Nem a váci piac volt a nénikkel. Na de találtunk a közelünkben egy giganagy bio boltot, de nem ilyen steril mű cuccokkal, hanem gyönyörű és finom is volt minden, onnan töltöttük fel a hűtőt. Dani rengeteg málnát és mangót evett, néhányszor főztem tésztát, virslit, sütöttem tojást, de amúgy általában otthonra is vettünk sonkát, kolbászt, sajtokat, gyümölcsöt meg zöldséget, és azt vacsiztuk, vagy Barni hozott pizzát.

Barni azt mondta, hogy ez a nászutunk, és valóban ez volt az első igazi nyaralásunk az esküvőnk óta (egyszer voltunk két napot Bécsben), de azért természetesen nem egy könnyed, láblógatós, tengerparton koktélozós pihenés volt ez (ahogy én elképzelek egy nászutat). Voltak nehézségek is, tudtuk, hogy lesznek. Danira nyilván végig csak mi ketten voltunk, ami nagyon fárasztó, így én sokszor aludtam vele délután, ahelyett, hogy végre kicsit egymásra figyeltünk volna Barnival. Az este sokszor későre csúszott, és volt, hogy Dani 10-kor, vagy még később aludt el, ami után nekem annyi erőm volt, hogy lezuhanyozzak és elájuljak. És hát nem tudtuk megnézni a barcelonai night life-ot, pedig jó lett volna legalább egyszer elmenni vacsizni, iszogatni, kicsit bulizni. Ehelyett filmeket néztünk vagy aludtunk. Nem tudtunk bemenni egy csomó helyre, kívülről láttuk csak a Sagrada Familiát vagy a Gaudi házakat. Nekem volt pár nehéz napom, nagyon fáradt és nyűgös voltam, nem éreztem jól magam a bőrömben, nem vittem hajvasalót és valahogy abszolút nem működött a hajam (just the usual girly thingz), Barni pedig nem értette, hogy mi bajom, miért nem élvezem a nyaralást. Szerencsére túllendültem ezeken, utána már jó volt.

Ami még nagyon jó volt, hogy épp elfogyott a parfümöm, és odafelé a reptéren vettem újat, ezt, aminek szerintem pont olyan illata van, mint a See by Chloe parfümnek, ami megszűnt, és elég sokáig sirattam. Na és az egész nyaralásnak ilyen finom, friss tenger- és parfümillata volt nekem.  

Ami viszont nekem nagyon nehéz volt, hogy hiába tudok több nyelven is, vagyis hát angolul jól, franciául meg olaszul pedig nem adnak el, de hogy itt a legtöbb helyen nem tudtunk angolul kommunikálni, még a reptéren is úgy beszéltek hozzánk spanyolul, mintha alap lenne, hogy mi azt megértjük. Nyilván én is nagyon örültem volna, ha meg tudok szólalni spanyolul, de a minimál emergency készleten kívül (jó napot, viszlát, köszönöm stb) nem tudtam. Nekem borzasztóan furcsa, ha valakivel nem tudok kommunikálni, és rosszul is éreztem magam emiatt. Tényleg, üdítő volt, és nagyon hálás voltam, ha valaki beszélt angolul. 















   

4 megjegyzés:

  1. Tök jó hangulatú képek!🥰 Milyen jó, mikor még kicsik és szívesen caplatnak bàrhol! Az én kiskamaszaim màr/most épp mindenféle vàrosnézést szemforgatva utasítanak el.🙄

    VálaszTörlés
  2. Dani igazi férfi már, az a homokban fetrengős tökéletes kép!

    VálaszTörlés