Továbbra is szép, lassú napokat élünk. Imádunk itt lakni, a lakás is kényelmes, gyönyörű és csodás, meg a környék is, úgy érezzük, hogy nincs más dolgunk, mint hogy úgy éljük az életünket, ahogy nekünk jó, anélkül, hogy az ég világon bárkinek meg kellene felelnünk. Ha jobban belegondolok, nem sok olyan időszaka volt az életemnek, amikor ez igaz volt. Ennek megfelelően én nem voltam hajlandó ráülni a húsvét előtti őrület-vonatra (mondjuk pont sikerült csütörtök délután egy kis időt töltenem a Csalogány utcai Lidl-ben, és hát úristen, mi volt ott, konkrétan annyian álltak sorban a pénztáraknál az óriási bevásárlókocsikkal, hogy akik vásároltak volna, nem tudtak bemenni a sorokba - hiba volt bemenni, na). De tényleg, kicsit ijesztő az a vásárlási láz, ami az ünnepek felüti a fejét az emberekben, nem? Én is hajlamos vagyok rá, hogy teletömjem ilyenkor a hűtőt, mintha bármennyivel többet akarnánk enni csak azért, mert ünnep van. Most sikerült ellenállni, és nagyon jó érzés. Még (tavalyi) tojásfestéket is a sógornőmtől kaptam, szóval ezt is sikerült fenntarthatóan.
Vettem a váci piacon egy icipici parasztsonkát, kaptunk ajándékba a szomszéd nénitől egy kalácsot, anyutól tojást, vettem zöldségeket, luxinak meg egy üveg limoncellot, és ennyi -persze segített, hogy volt itthon sokminden. Pénteken tökfőzelék volt a menü fasírttal, ami nem egy hagyományos húsvéti étel, de mi tejszínnel elkészítve a zsenge, első tavaszi tököket imádjuk. Vasárnap délelőtt Barni családjával ünnepeltünk, oda csak sütit kellett vinnem (Bernuskaa citromos joghurtos pitéje volt a barátom most is, bár kellett hozzá kölcsön kérnem egy piteformát, mert Dani múltkor összetörte az üveg formám, majd venni kell egyet). Csináltam még sárga túrót, bár a többiek szerintem nem tudták értelmezni, legalábbis senki nem dicsérgette különösebben, nekem viszont nagyon bejön a sonka meg a zöldségek mellé. Holnap Vácra megyünk Anyuékhoz meg a tesóimhoz, nagyon várom, régen láttam a bátyáimat meg a családjukat.
Dani megtanulta a Zöld erdőben jártam versikét és kapott egy kis vizes flakont, ami nagyon jól elporlasztja a vizet, mert mondtam Barninak, hogy 2023 van, szerintem ne kínozzunk senkit a parfümökkel. Ő (mármint Dániel) még nagyon élvezi, hogy csokit kap cserébe, én viszont iszonyúan örülök, hogy rajta kívül senki nem zaklat a locsolással, tényleg, egyetlen férfi ismerősöm sem locsol már hál'istennek.
tavaly úgy megromlott a Balatonon minden de minden a hűtőnkben miután áramszünet volt két napig, hogy anyukám kb nem vett semmit idén az abszolút szükségesen kívül, nem hibáztatom, de na, én mindig lakomákat vizionálok.
VálaszTörlésapukám nem hajlandó lemondani a locsolásról, szóval mondtam neki, hogy főzzön nekünk kávét anyukámmal és akkor abba locsolhatja a tejet, én ehhez tartom magam, szerintem nagyon jó lesz (ugyanis kb 20 éve tartja magát ahhoz, hogy ő nem tud egy szarvasival kávét főzni, hát hagyjuk már)
Csütörtökön még el kellett szaladnom gyorsan nyomtatni, mielőtt leállt volna minden a nagy áprilisi havazásban, és ott a férfi, mielőtt eljöttem, még sok locsolót kívánt, mire ösztönösen rávágtam neki, h jaj, csak azt ne. Majd megkérdeztem tőle, hogy ő tervez-e menni, mire ő: jaaaajj, dehogy. 😁
VálaszTörlésSzóval szerintem sokakban ez már csak valami nosztalgikus emlék lehet a szokásról, de csinálni már hála Istennek nem csinálják.
Pici gyerekek esetén nagyon aranyos a locsolkodás, még engem se zavar aki nem bírom ezt a műfajt, de a régi locsoló korszakra egyáltalán nem vágyok :)) Délután-este fele már mindenki részegen állított be elmondani ugyanazokat az otromba vicceket, megjegyzéseket és "belocsolni a szoknya alá" hát brr... A vásárláshoz meg nincs mit hozzá fűzni, kész örület ami ilyekor folyik.
VálaszTörlés