hétvége as such

Pénteken zenéltünk megint, úgy tűnik, beálltunk a péntek esti fix próbákra, nagyon jó ez így. Hihetetlen, hogy újra zenélünk, néhány hónapja még álmodni sem mertem volna erről. Egyébként nagyon sokat álmodom a zenekarral, koncertekkel, és szinte kivétel nélkül azt, hogy rákészülés és próbák nélkül kell kiállnom koncertezni, és én nem tudom a szövegeket - fogalmam sincs, miért pont ezt. 

Olyan próbatermekbe járunk, amiket órára lehet bérelni, nagyon változó, hogy melyik milyen, a jók nyilván sokkal drágábbak, próbáljuk belőni a megfelelő ár/érték arányt. A mostani Zuglóban volt egy gyártelepen, teljes Dahmer hangulat próbababákkal, kibelezett játékmacival meg mindenféle kísérteties tárgyakkal, doh szaggal. Közben kontakthibás a mikrofon vezetéke, néha szól, néha nem, szétesik a dobszerkó, a gitárerősítő meg úgy szól, hogy bár inkább ne szólna sehogyse. Úgyhogy a jövő héten már másutt próbálunk. 

Dani egész héten Vácra akart menni Anyuékhoz, így szombat reggel reggel elvittem őt és ott is aludt. Barni meg fázva nagyon, így legalább tudott pihenni, délután aludtunk kicsit (Dani mostanában reggel 5.20-kor kel, és hát így én is), este meg Kata szülinapjára voltam hivatalos. Nagyon durva, hogy már 35 éves, 19 volt, mikor megismerkedtünk, írt még (talán) az iwiwen, hogy csinált fotókat egy koncertünkön, és odaadná őket DVD-n, ez volt az első találkozásunk. Sokat változott azóta a világ, de nagyon jó barátok lettünk és bár ő nem itthon él, ez azóta is töretlen. Rengeteg közös élményünk van és sok fotót készített rólam, főleg a koncerteken, de mindkét esküvőmön is. Szombat este a Café Zsivágóban voltunk, jó volt látni a közös kis barikat, iszogatni meg röhögni velük, aztán éjfél körül éreztem, hogy nekem már itt nem terem több babér, villamosra ültem és hazajöttem. 

Másnap délelőtt kicsit összekaptuk a lakást meg főztem egy nagyon zöldséges ragulevest meg szűzérméket édesburgonyával meg párolt zöldborsóval, aztán Barni anyukájától kaptunk még rizses húst és krumplis tésztát is, úgyhogy a héten nem kell főznöm, annyira király. Ebéd után beugrottunk a Rossmannba Glamour-olcsón megvenni egy karton vaníliás mandulatejet (annyira szeretem, már nem is kísérletezem mással), majd elmentünk Daniért. Anyuéknál egy nagyon maszatos, de annál boldogabb kisfiú fogadott minket. Neki ott lenni szerintem maga a paradicsom a kerttel, a rengeteg kisautóval, a Nagyi főztjével, a Nagypapával való bicajozással meg szereléssel, az unokatesókkal, a bátyámmal. Olyan szinten feltöltődik és lefárad náluk, amit mi itthon Barnival ketten sem tudunk neki megadni. Hazaértünk, és már el is kezdte kérdezgetni, hogy mikor mehet újra Vácra, és hányat kell még addig aludni.