Csütörtökön ment Dani újra oviba, az oké volt, de aztán péntek reggel úgy nyitotta ki a szemét, hogy sírt, könyörgött, hogy ne vigyem oviba, és tegnap reggel is ugyanez volt a műsor. Borzasztóan megvisel, annyira szeretném, ha jól érezné magát, de konkrétan közli, hogy ő nem fog játszani és nem fogja jól érezni magát. Nem értem, tényleg. Közben a fotókon, amiket kapunk, látom, hogy jókedvűen csinálja a dolgokat, amiket kell, ezer program meg kreatív tennivaló van, kirándulnak, neki a kaja is bejön, nagyon cukik az óvónők, meg a gyerekek is, még az én nevemet is meg szokták kérdezni, meg magyaráznak nekem mindenfélét. Dani minket valahogy mégis lelki terrorban tart ezzel, pénteken bőgtem is, mikor kijöttem az oviból.
Szerintem amúgy borzasztóan szorong, mint ahogy én is szorongtam gyerekként, elsős koromban minden reggel fájt a hasam, egész komoly vizsgálatokat csináltak, hogy kiderítsék, miért, és aztán arra jutottak, hogy valószínűleg egyszerűen szorongok a suli miatt. Pedig eskü, semmi gond nem volt az iskolámmal, jó tanuló voltam és minden rendben volt, de mégis.
Na de megérte egy napig írni ezt a bejegyzést, mert ma jókevűen ébredt, és még nem sírt. Iszonyúan remélem, hogy nem is fog, és csak ez egy hét betegség-itthonlét vetette vissza a hangulatát. Azt mondjuk ma is meg kellett beszélnünk, hogy pontosan mikor és milyen körülmények közt megyek érte, de jókedvűnek tűnik, nem olyannak, mintha a csirkelefejező-gyárba kéne dolgozni mennie.
Lehet, hogy volt valami oviellenes a levegőben, mert a keresztlányom is sírva ment oviba csütörtökön, majd este zokogva mondta, hogy péntekre "kivesz szabadságot", így otthon maradt. Hétfőn vidáman ment oviba. A hormonok. Vagymi...
VálaszTörlésBarátnőméknél ez volt, ezért bátorkodom ezt ideírni. < persze 100 másik oka is lehet>
VálaszTörlésA gyerkőc tudta, hogy anyukája nem megy dolgozni és ezért hisztizett minden reggel.
Nyilván ezt így nem tudta megfogalmazni,de mikor barátnőm ugyanúgy készülődött reggel meg megmutatta a munkahelyét, meg szó volt róla hogy mit is csinál egész nap...stb onnantól már nem hisztizett a gyereke.
Olyan nyilván volt hogy nem nagy lelkesedéssel ment.
Én a saját gyerekemen érzem, hogy minden rezdülésemet érzi. De mi nagyon hasonlóak vagyunk mindenben. Ami nem feltétlen jó mindig.
Nehéz lehet nagyon. Tényleg nem lehet tudni mi van a kis lelkükbe.
Ez a "nem akarok oviba menni" neked szól. Mert jól érzi magát otthon, biztonságban és kiegyensúlyozottan. Egy-egy betegség miatti kiesett hét vagy szimplán csak egy hétvége is "visszaveti" a gyereket. Biztosan azt is érzi rajtad is, hogy ezzel "stresszel". Nekem a nagyobb a bölcsi 1 évét, az ovi 4 évét sírta végig reggelente....addig tartott míg ki nem léptem az ajtón. Utána jókedű volt, vidám, szeretett játszani, részt vett mindenben, délután sokszor fogadott azzal, hogy korán mentem érte. Ő egy ilyen gyerek volt :)
VálaszTörlésNehéz lehet, mert biztos érzi rajtad, hogy stresszelsz, vajon fog-e sírni, jaj, csak ne sírjon, jaj, csak legyen neki jó ♥️
VálaszTörlésAzt mondják, a teljes "lelki beszokás" kb. 3 hónap, és addig minden is normális. Kívánom, hogy hamarosan csak egy futó emlék legyen ez az időszak.
Erröl eszembe jutott, hogy milyen szar volt néha bögve kimenni az oviból, mert nem akart ottmaradni, délután meg hajkurászni kellett, mire hajlandó volt velem hazaindulni. Reggelente mindig jó szorosan fogta a kezem az utcán, hazafele ilyesmiröl szó se volt. :) Mostanában nagyon sokszor eszembe jutnak ilyen kisgyerekkori emlékek és akkor könnyezek egy sort, mert most16 évesen önként elment másik városba bentlakásos középsuliba, mi meg ittmaradtunk kettecskén, öregecskén.
VálaszTörlés