csend

Most pedig nagyon-nagyon élvezem, hogy egyedül vagyok itthon, jókedvű vagyok a jól sikerült reggeltől, voltam körmösnél is. Barni a héten még nem dolgozik, most elment az anyukájával a temetőbe. Csend van, minden rendben. Lejárt az edzőteremben a bérletem, még nem érzem magamban a kakaót, hogy elmenjek tornázni, de majd talán holnap. 

Tegnap reggel leszedtük a fát együtt. Én szilveszter után nagyon hamar meg szoktam szabadulni tőle, olyankor már tulipánt akarok az asztalon látni, nem száradt faágakat meg téli manókat. Most először sajnáltam kicsit a fát, mert Dani most abban a korban van már, hogy maximálisan kiélvezte, reggel első dolga volt felkapcsolni a fényeket, mikor lejött, meg időnként leszedett néhány díszt a fáról és átrendezgette őket. De ő is elfogadta, hogy elmúlt a karácsony és a Jézuska is csak egy év múlva jön csak legközelebb. 

Nem tudom, mennyire lesz nehéz a január és a február, reménykedem benne, hogy sikerül úgy terelgetni a dolgokat, hogy sokat legyünk levegőn, finomakat, sok színes zöldséget együnk és szép dolgok történjenek. Voltunk mostanában párszor a Nagyréten úgy, hogy Dani bringázott körbe én pedig kocogtam, az nagyon jó volt, jógázni is szeretnék, meg visszaszokni a terembe. Várom  azért a tavaszt is, rengeteg színes tulipánt ültettünk mindenhol a kertben, türelmetlenül várom, hogy eljöjjön a nap, mikor elkezdenek virítani. 

Addig pedig... Ahogy Dollynak is írtam, nekem sosem könnyű ez az az időszak, az év eleje, mikor sötét van és hideg, lassan vánszorognak a napok és nem nagyon van mit várni, miből töltekezni. Ilyenkor kicsit türelmesebb vagyok magammal szemben, és úgy érzem, mindent megérdemlek. Ebéd utáni alvást, masszázst, sütit, tulipánt a lidl-ből. Mindent.