őszikék

Jó hetünk volt, szedtünk gesztenyét és csináltunk belőlük mindenféle figurákat, reggelente Dani főzte a saját zabkásáját, fűztünk gyöngyöt és festettünk sokat, sétáltunk az esőben, kicsit be is lassultunk. Kapott nemrég egy esernyőt, és azzal nyomult, imádja, de annyira lassan haladunk így, tényleg, mint a lassított felvétel. Tegnap reggel meg levittem őt Vácra Anyuékhoz. Bőrgyógyászhoz kellett mennünk, mert van a hátán egy nagy anyajegy, amit évente meg kell nézetni, de rendben volt. Ebédeltünk, ami nekem mindig olyan szívmelengető, anyukám főztjét enni heti egyszer, mikor ott vagyok kicsit náluk. Múltkor kaptam tőle egy fagyisdoboznyi székely káposztát, amit aztán három napig ettem ebédre jóóó sok tejföllel (Barni nem szereti a káposztát semmilyen formában), annyira jó volt, ez nekem az igazi komfort kaja, anyukám karácsonyi menüje. Barninak nutellás palacsintát küldött. Még mindig minden alkalommal készül valamivel, amit hozhatok haza, mézzel, tojással, paradicsommal, amit épp jó áron sikerül vennie a piacon, most épp három (nyers) csirkecombot (is) csomagolt, mert állítólag csak 990 ft-ba került egy kiló. Annyira aranyos és nagyon jól esik, nyilván meg lehet ezeket a dolgokat venni itt nálunk is, de tudom, hogy neki ez fontos, így elengedtem már, egyszerűen elfogadom és örülök neki - meg hát nekem is fontos.

Aztán otthagytam náluk Danit, aki azt mondta, kettőt fog ott aludni. Van hogy időközben meggondolja magát, és unatkozik, mert mondjuk esik az eső és nem tud annyi mindent csinálni, és akkor elhozom másnap, de most szuper jól  elvan, így csak holnap megyek érte tényleg. 

Úgy volt, hogy Barni meg az öccse elmennek Leányfalura az unokatestvérükhöz kicsit sörözni, csapatot építeni meg ott aludni, és csak az enyém lesz otthon a délután és az este. Már láttam magam fetrengni a kanapén, bugyuta sorozatokat nézni meg mindenféle fogamra való dolgokat enni, de aztán 3 körül csörgött Barni, hogy változott a terv, és inkább hozzánk jönnek. Bevallom, eléggé csalódott voltam, de aztán tartottam magam a kanapén fetrengő, netflixező tervhez, hét körül csináltam nekik tonhalkrémet és avokádókrémet, sütöttem répás tortilla lapokat mártogatni, meg készítettem egy kisebb sajttálat szőlővel, magocskákkal, és vártam őket. 

Kicsit bandáztam velük, ittam én is egy pohár vörösbort, meg társasoztunk a The Mind nevű új társasunkkal, amit Andris, Barni barátja hozott, nagyon bejött nekünk. Kicsit ilyen lenyugodós, egymásra hangolódós játék, kb rá kell érezni, kinek mi van a kezében, de Barni öccse annyira türelmetlen és izgága, hogy miatta nem nagyon tudtuk élvezni. De nélküle jó lesz szerintem. Aztán egy idő múlva felmentem, magamra csuktam az ajtót, néztem a sorimat, éjfél körül meg bealudtam. Ma meg egész nap ágyban voltunk, csak reggelizni meg ebédelni keltünk fel. Nagyon kellett már a kettesben, összebújva töltött idő, meg persze a pihenés is, hatalmasat aludtunk délután. Most meg Barni elment egy céges rendezvényre, én meg kicsit magamra koncentrálok. Vettem egy pomelót, az lesz a vacsim (na jó, mondjuk a fele), és végre haladok a könyvemmel és lefekszem időben aludni, hogy reggel korán tudjak indulni Daniért. 

❤️

a méhecskék szomorúsága

Csütörtök reggel rosszkedvűen ébredtem és valahogy azóta sem mozdul belőlem a szomorúság. Én nagyon szeretem a kora reggeleket, a lassan induló napokat, így ritkán esik meg, hogy ilyen hangulatban készülődöm, meg hát van egy pici fiú itthon, akire az ébredés pillanatától figyelnem kell, így legtöbbször nem nagyon tudok arra koncentrálni, hogy bennem mi zajlik. Ilyenkor eszembe szokott jutni, amikor Dani sírósan ébred és egész reggel győzköd, hogy ő inkább velem szeretne lenni, hadd maradjon itthon csak ma, és ezt nagyon nem szeretem. Pedig ha nekem van, hogy így kelek, hogy legszívesebben sírással indítanám a napot, akkor miért csodálkozom, amikor ő is nyűgösen ébred? 

Nem volt egyébként aznap reggel itthon Dani, Barni anyukájánál aludt. Nagyon jól sikerült a szombat, amikor ott töltötte az éjszakát, és kérte, hogy mehessen megint, és mivel szerintem ez a Nagyinak is jót tesz, aki még mindig nincsen annyira jól, mióta az apósom megbetegedett és meghalt, így mindannyian örülünk, ha Dani és ő időt töltenek együtt. Nem is hozta őt vissza Nagykovácsiba reggel, hogy Dani oviba menjen, hanem bebuszoztak a városba, mert színházba ment az ovis csoport, A méhek táncát nézték meg a Nemzeti Táncszínházban. Napközben írtak az óvónők a csoportban, hogy 12:45-re érnek be a faluba, én meg pont ott intézkedtem, így megvártam őket a busznál, volt nagy öröm, mert nem számított rám egyáltalán, főleg, hogy az is meglepi volt, hogy nem kellett visszamennie az oviba ebédelni meg aludni, hanem hazajöttünk és itthon ebédeltünk meg aludtunk. 

Na de a lényeg, hogy nem vagyok jó passzban, szerintem a covid óta nem jöttem rendbe, ami már vagy három hete volt. Meg az is van, hogy nem szeretek itthon tanítani, nem elégít ki, jót tenne, ha bejárhatnék valahova dolgozni, de Barni munkája mellett, ami teljesen kiszámíthatatlan,  nem tudok, mert nem tehetem meg, hogy minden reggel beadom fél 7-kor a gyereket, aztán valamikor este szedem össze, de valamit muszáj kitalálni. A zenekarral sok dolog van, és majd valószínűleg lesz még több, de az meg főleg viszi a pénzt, szóval anyagilag nem vagyok vele kisegítve. Ezen nyűglődöm mostanában.