a méhecskék szomorúsága

Csütörtök reggel rosszkedvűen ébredtem és valahogy azóta sem mozdul belőlem a szomorúság. Én nagyon szeretem a kora reggeleket, a lassan induló napokat, így ritkán esik meg, hogy ilyen hangulatban készülődöm, meg hát van egy pici fiú itthon, akire az ébredés pillanatától figyelnem kell, így legtöbbször nem nagyon tudok arra koncentrálni, hogy bennem mi zajlik. Ilyenkor eszembe szokott jutni, amikor Dani sírósan ébred és egész reggel győzköd, hogy ő inkább velem szeretne lenni, hadd maradjon itthon csak ma, és ezt nagyon nem szeretem. Pedig ha nekem van, hogy így kelek, hogy legszívesebben sírással indítanám a napot, akkor miért csodálkozom, amikor ő is nyűgösen ébred? 

Nem volt egyébként aznap reggel itthon Dani, Barni anyukájánál aludt. Nagyon jól sikerült a szombat, amikor ott töltötte az éjszakát, és kérte, hogy mehessen megint, és mivel szerintem ez a Nagyinak is jót tesz, aki még mindig nincsen annyira jól, mióta az apósom megbetegedett és meghalt, így mindannyian örülünk, ha Dani és ő időt töltenek együtt. Nem is hozta őt vissza Nagykovácsiba reggel, hogy Dani oviba menjen, hanem bebuszoztak a városba, mert színházba ment az ovis csoport, A méhek táncát nézték meg a Nemzeti Táncszínházban. Napközben írtak az óvónők a csoportban, hogy 12:45-re érnek be a faluba, én meg pont ott intézkedtem, így megvártam őket a busznál, volt nagy öröm, mert nem számított rám egyáltalán, főleg, hogy az is meglepi volt, hogy nem kellett visszamennie az oviba ebédelni meg aludni, hanem hazajöttünk és itthon ebédeltünk meg aludtunk. 

Na de a lényeg, hogy nem vagyok jó passzban, szerintem a covid óta nem jöttem rendbe, ami már vagy három hete volt. Meg az is van, hogy nem szeretek itthon tanítani, nem elégít ki, jót tenne, ha bejárhatnék valahova dolgozni, de Barni munkája mellett, ami teljesen kiszámíthatatlan,  nem tudok, mert nem tehetem meg, hogy minden reggel beadom fél 7-kor a gyereket, aztán valamikor este szedem össze, de valamit muszáj kitalálni. A zenekarral sok dolog van, és majd valószínűleg lesz még több, de az meg főleg viszi a pénzt, szóval anyagilag nem vagyok vele kisegítve. Ezen nyűglődöm mostanában.