2025. január 27., hétfő

you are my jam

Szombaton voltam Vácon, a barátnőimmel kimchi workshopot tartottunk, vittem Danit is, ő a házigazda kisfiúval pörgött vadul, míg készültek a fermentált zöldségek meg dumáltunk. Mondjuk én főleg a társaság meg a beszélgetés miatt mentem, mivel nem szeretem a kimchit, egyszerűen túl savanyú nekem. Minden savanyított zöldséget édesen szeretek, a céklát, az ubisalit, a káposztasalátát, mindent. Kaptam azért egy kis üveggel, hogy hátha megszeretem, itthon felraktam a hűtő tetejére. Mondta Zsuzsi, hogy pár napig fortyog-bugyog majd, de el is felejtettem, csak az tűnt fel, hogy milyen büdös rohadás szag van a lakásban. Kidobtam a hervadó tulipánokat, átnéztem a krumplit a szekrényben, kidobáltam minden gyanús dolgot a hűtőből - mire rájöttem, hogy a kimchi démonai űznek velem tréfát. Kiöntöttem a levet az alatta lévő tálból (milyen jó, hogy raktam alá!), átköltöztettem a dolgozóba, de hát nem mondom, hogy megjött a kedvem a kimchihez, nagyon büdös, Barni teljesen kivan, hogy mi ez a borzalom. 

Viszont kitaláltam, hogy készítek marinált hagymát, amit nagyon-nagyon szeretek, és utánanéztem: szuperegyszerű a recept. Az igazán az én világom! Múltkor Phoebe-vel kecskesajtos szendvicset (is) ettünk a Normában, abban is az volt, és a Lujzában is egy csomó minden mellé szokták adni. Édes, roppanós. Szeretem.

1 megjegyzés:

  1. Jót mulattam, tényleg nagyon büdös. Amikor először készítettem, úgy léptem be a lakásba, hogy mi ez a penetráns szag, mire Leó mondta, hogy hahó, a kimcsid 😁azóta lezárom az üveget, és reggel és este nyitom csak ki pár percre, amíg kinyomkodom a levegőt belőle, de én nagyon szeretem az ízét.

    VálaszTörlés