time is on my side

Nem szoktam érteni hogy mit össze nyűglődik mindenki az óraátállítás miatt, mi szinte azonnal átállunk az új rendszerre és kész. Tegnap este 8-kor (az új 8 órakor) Dani már aludt, mi még filmeztünk aztán én is bealudtam, de ma reggel borzasztóan nyűgös volt mindenki, Dani megpróbált meggyőzni, hogy ő majd a szobájában játszik itthon csendben, én nyugodtan csinálhatom a dolgom, csak ne kelljen oviba mennie, Barni szörnyen rosszul aludt és rémálmai voltak, én meg egyszerűen csak iszonyúan fáradt és kialvatlan vagyok. Bár szerintem én az időjárással elégedetlenebb vagyok mint az óraátállítással.

Csütörtökön Dani a Nagyijánál aludt és péntek reggel ő is vitte oviba a 2. kerületből. Az egyik óvónőnek szülinapja volt, amit nagyon aranyosan meg szoktak ünnepelni, most is kirándultak kicsit és ott köszöntötték fel. Csütörtök este mi elmentünk a Nemdebárba ahol egy barátunk játszott és üldögéltünk pár órát kettecskén. Én ittam két aperol spritzet, már az elsőt is megbántam mert nem esett jól, a másodikat meg ajándékba kaptam a dj-től. úgy éreztem, nem utasíthatom vissza, annyira hülye vagyok. Persze rosszul is aludtam és pénteken hulla fáradt voltam pedig voltak óráim, úgyhogy össze kellett szednem magam. 

Kora délután az egyik barátnőm küldött egy üzenetet, hogy van jegye Senára a Turbinába, előtte pedig vacsi a Todo-ban, ami az új, csoda dizájnos és színes mexikói étterem a Szervita téren. Azonnal minden fáradtságom eltűnt, Barnit otthon hagytam Danival, fél 7 körül autóba ültem, félúton leraktam és a Todoban találkoztunk. Ilyenkor, ha autóval vagyok, az elején szoktam inni egy dl vörösbort, és ennyi. Iszonyú jó volt a hely meg a kaja, most ez lett a kedvenc éttermem, ahová mindenkit el fogok vinni, akit szeretek. Közben zuhogott az eső, mi meg ültünk azon a gyönyörű helyen, a kedves és cuki pincérek meg hordták nekünk a finomabbnál finomabb mártogatósokat meg a tacokat - annyira jó hangulata volt az egésznek. Utána átgurultunk a barátnőm autójával (hárman voltunk egyébként, mindenki kimenős anyuka), nekem kellett leparkolnom, amiről azt hittem, hogy nekem tök jól megy, aztán kiderült, hogy nincs tolatókamera, és úgy nem is olyan könnyű a dolog. Aztán persze meglett, és a buli is jó volt nagyon, hatalmasat táncoltunk. Én amúgy szeretek kicsit különlegesen öltözni, nem bánom, ha kitűnök a tömegből, de a Sena önbizalmának akár csak a 10%-áért is bármit megadnék. Volt rajta egy világos, feszülős, áttetsző ruha, alatta fekete fehérnemű, a ruhán egy fekete bőr hám ami a derekán meg a mellei alatt futott végig, a fején meg egy zöld mű bokor, konkrétan faágak, amik az arca elő lógtak be, fekete rúzs - és minden működik és teljesen autentikus. Ő egy jelenség és közben zseniális énekesnő, imádom. Még emlékszem, mikor húszévesen az Iparművészeti mellett a Kultiplexben láttam őt énekelni fiatal jazz zenekarok meg dj-k mellett. Mármint én voltam 20, meg ő is kábé. 

Éjfélre otthon voltam, úgyhogy ki is pihentem magam. Vasárnap bruncholni voltunk egy baráti párral, Dani szépen ellegózgatott, mi meg dumáltunk, délután meg pihentünk. 

2025

Ahogy indultunk az évnek egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez most nagyon nehéz lesz és igazam is lett. Nem is tudom, honnan tudtam, gondolom egyszerűen nő vagyok, megérzem és kész. Igazából csendesen viseljük a nehézségeket és bármennyire vagyok pozitív és optimista, már nem is csodálkozunk, ha valahonnan újra a nyakunkba folyik a fos. És most nem a politikáról meg a társadalomról beszélek (pedig arról is tudnék), csak a kis családi életünkről. Igyekszünk ezt kiegyensúlyozni a mindennapokkal és tenni jókedvűen a dolgunkat, van hogy sikerül, és azért nem szorongunk egyfolytában. Tudom amúgy, hogy egyszerűen ilyen a felnőtt lét, a különböző nagyságú gondok ugyanúgy mindennapos részei az életnek mint az örömök, és van, hogy egyszerűen nem mennek soha többé sehová, hanem együtt kell velük élni. Ne haragudjatok, hogy rébuszokban beszélek, én is utálom ezt másoknál, csak mint háttér infót osztom meg a milonkás kalandokhoz, de hát úgyis tudjátok, sosem csináltam úgy, mintha Molnáréknál kolbászból lenne a kerítés.

elszöktünk

Voltunk egy hetet nyaralni. Ez egy csoda, mert Barni munkájával egyszerűen nem lehet tervezni, nyáron is 5 nap volt a leghosszabb, amire el tudott/mert szabadulni. De most annyira szükségünk volt rá mindannyiunknak, főleg neki, és tényleg akadt egy kis lazaság a melójában. Így is indulás előtt pár nappal foglaltam le a repjegyet, amikor végre rábólintott, a szállodát meg 1 nappal az indulás előtt. Nem volt könnyű kitalálni, hova menjünk, mert Európa nagy részén hideg van és zuhog az eső, mi pedig nem akartunk messzire menni, hosszan repülőn ülni. Így esett a választásunk Ciprusra, ahol épp arra a pár napra 26-27 fokot írt az előrejelzés. 

Egy tengerparti szállodában aludtunk, amit Dani dokinénije ajánlott, és hatalmas ár/érték találat volt. Rajtunk kívül kizárólag brit nyugdíjasok voltak, ők sem sokan, hiszen még nem kezdődött el a szezon - mindenki iszonyú lelazult és kedves volt. Ahogy megérkeztünk, tényleg csodálatos nyár lett, fürdőruhában mászkálós, tengerparton homokvárat építős, nem hittem el, hogy ilyen mázlink van az idővel. Szépen lebarnultunk, mindketten kiolvastunk egy könyvet (én kettőt), napközben kicsit koktéloztunk a medenceparton, csodásakat ebédeltünk (én annyira jókat ettem, úristen), este 8 körül már aludtunk mindhárman szinte minden nap. Dani iszonyúan jól érezte magát, magáévá tette a játszóházat, összehaverkodott az animátor lánnyal, köveket gyűjtött, homokvárat épített, pancsolt. Tudtuk, hogy nem akarunk különösebben aktívkodni, és így is lett, mindössze két  nap mentünk csavarogni a kikötőbe és a városba. Az utolsó nap, amikor túlságosan fújt a szél a medencézéshez, elmentünk hajózni, ami halálközeli élmény volt mindannyiunknak - életünk legrosszabb döntése, utólag már tudjuk, de a partról nem látszott, hogy így háborog a víz. Hatalmas hullámok dobálták a hajót, Dani rettegve feküdt Barni ölében, én pedig zöld fejjel, egy zacskót szorongatva koncentráltam kb a 15. perctől kezdve végig, hogy ne hányjak. Annyira jó érzés volt szárazföldre lépni újra! Béreltünk bicajt is gyereküléssel, tudnám ezt az életet élni, rendszeresen gurulni a tengerparton végig azzal a gyönyörű kilátással. 

Maga a hely nem tűnt egyébként annyira izgalmasnak (Paphos most kiépülő, hatalmas szállodákkal tűzdelt turistaparadicsom. És bár a mi hibánk, hogy az autentikus Ciprusból nem sokat tapasztaltunk, ha már kultúra, engem a szigetnek a török része érdekelne inkább, Törökországot imádom), szóval nem hiszem, hogy vissza fogunk járni, bár gyönyörű és pihenésre tökéletes. 

Találkoztunk egy magyar csajjal, aki 15 éve kint él a férjével meg (most már) a kislányával, sőt, a szüleiket is kiköltöztették. Ő kinti esküvőket szervez, meg ha jól értettem, abból élnek, hogy magyaroknak segítenek letelepedni kint. Mesélt kicsit a ciprusi életről, hogy mennyivel könyebb (pl. adóügyileg), és kérdezte, hogy mi nem gondolkodunk rajta, hogy kiköltözünk? Őszintén? Mindkettőnknek eszébe jut szinte minden nap a híreket olvasva, hogy szegény Dani, milyen jövő vár rá itt. És vicces volt kicsit álmodozni, hogy milyen lehet ott élni, de mi már nem megyünk újrakezdeni sehova. Onnan, messziről kicsit más volt ránézni az életünkre, és szörnyű, ami itthon megy, de a mi kis buborékunkat nagyon szeretjük olyannak, amilyen. Meg hát basszus, nem mehet el mindenki, valakinek tenni kell a változásért. 

Szerda óta vagyunk itthon, és tényleg, ahogy egy barátnőnk mondta, kisimultunk, lebarnultunk, feltöltődtünk élményekkel, meg mindenhogyan. Én nagyon reménykedtem, hogy igazi tavaszra érünk haza, de úgy látom, arra még várnunk kell, de így is sokkal nyugodtabbak és jókedvűbbek vagyunk mindhárman.