isztambul

Voltunk egy hetet Isztambulban. Én választottam, hogy oda menjünk, 20 évesen csavarogtam ott egy hónapot mindenfelé, és azóta a szívem csücske Törökország. Mindenképp kalandosabb nyaralást szerettünk volna, mint a semmittevős Ciprus még márciusban, és meg is kaptuk. A Fatih negyedben laktunk, kb 50 méterre a Fatih mecsettől, jó messze a turistáktól, mégis gyorsan elértünk reggelente mindenhova, leséltáltunk a tengerpartra és onnan gyalogoltunk vagy villamosoztunk. Leginkább csak csatangoltunk mindenfelé, hajóztunk, bazároztunk, piacoztunk, jókat ettünk, ha elfáradtunk, akkor nagyokat hajóztunk a Boszporuszon vagy beültünk egy étterembe. Dani lubickolt a színes, szagos, ismeretlen világban, nagyon jól érezte magát, meg sem szottyant neki a napi 10+ kilométer gyaloglás naponta, pedig aggódtam emiatt. Felmásztunk a Galata toronyba, voltunk a Pierre Loti hegyen, találtunk egy gigantikus közlekedési múzeumot, de kb ennyi helyre fizettük be magunkat, amúgy csak csavarogtunk. Voltunk többször is Ázsiában, ami nekünk sokkal jobban bejött, mint az európai oldal, nyitottabb volt, kedvesebb, rendezettebb, tisztább. 

Az a városrész, ahol mi laktunk, nagyon vallásos volt, nehezen viseltem, hogy mindenki megbámul minket, iszonyúan kilógtunk - semmi negatív, csak néztek nagyon. A második nap vettem fel kendőt, de ugyanúgy néztek akkor is, szóval egy idő után elengedtem. A piacnap, amikor az egész környék bazárrá változott, az nagyon más volt, akkor úgy éreztem, kicsit befogadtak minket, vettünk kaját meg dinnyét, leültettek, hoztak nekünk teát, moziztunk és részei lehettünk a helyi életnek. Danit, ha lehet, még nálam is jobban nézték, ha valaki meglátta, mutatta a többieknek, hogy aztaa, tejfölszőke kisfiú. Sokszor meg is simogatták, ami engem nem zavart, Barnit viszont nagyon. Dani viszont a kóbor macskák után járkált egyfolytában, Barni ezt is helytelenítette, nekem ez is oké volt, szerintem azonnal látszik egy cicán, hogy örül-e, ha hozzányúlsz, vagy jobb békén hagyni. Az ázsiai oldalon pedig kóbor kutya volt rengeteg, de mindnek biléta volt a fülében, szóval gondolom, gondoskodnak róluk valamennyire. 

Ami nekem nagyon fura és szokatlan volt, az az, hogy mennyire nem kedvesek az emberek. Senki nem enged előre, mindenki eléd tolakszik, valaki rádnéz, ösztönösen rámosolyogsz, és semmi. Mindig megjegyeztük, ha valaki előzékeny volt velünk. Angolul sem tudnak, két emberrel találkoztunk, aki mondatokban tudott beszélni angolul, de még a frekventált helyeken lévő éttermekben is előfordult, hogy csak google fordítóval tudtunk boldogulni. Nagyon tudtam értékelni, hogy olyan helyen élünk, ahol kedvesek és segítőkészek az emberek, mindenki mosolyog és még az ismeretlenek is köszönnek egymásnak. Az angollal kapcsolatban már vannak kétségeim, de azért gyanítom, hogy nálunk jobb a helyzet.

Ezektől eltekintve nekünk nagyon bejött Isztambul, egy csomó része gyönyörű, izgalmas, a tenger pedig a varázslatos hangulatúvá teszi a várost.