a világ körül

Majdnem két hétig nem voltunk itthon megint. Egy hetet Horvátországban voltunk, Barni munkatársának/barátjának a felesége horvát, az ő családjuknak van egy kis apartmanja, és már tavaly is ajánlgatták, hogy tegyük magunkévá egy hétre nyugodtan, de csak idén jött össze. Egy hét után átmentünk Olaszországba, Triesztben volt a szállásunk, négyet aludtunk ott. Elvittük magunkkal Barni anyukáját, mert sokat van egyedül és nem utazott, mióta az apósom meghalt. Mindenki azt hiszi, hogy ez tök jó, mert ő vigyáz Danira, mi meg tudunk kettesben nyomulni, de egyáltalán nem erről szólt, egyszer mentünk el a barátainkkal vacsizni, míg ő lerakta Danit, meg az utolsó este mentünk el kettesben iszogatni, egyébként mindenhova négyesben mentünk - sőt, volt, hogy ők mentek kettesben vásárolgatni, én meg addig Danival strandoltam. 

Horvátországban egy picike, Ravni nevű faluban voltunk, ahol még egyáltalán nem indult be a szezon, és szinte senki nem volt a tengerparton rajtunk kívül. Ott nagyon jól tudtunk pihenni, szépen lebarnultunk, és az utolsó napokra a tenger is felmelegedett annyira, hogy tudtunk fürödni. Szerintem pont erre volt most szükségünk, tengerre, semmittevésre, napsütésre. Elautóztunk Rovijnba is, ahol még egyikünk sem járt korábban, ott töltöttünk egy egész napot, nagyon-nagyon tetszett, olyan mint egy hatalmas, csodálatos Szentendre, csak sokkal jobb.

Trieszt már sokkal aktívabban telt, ott azért sokat sétáltunk, csavarogtunk. Imádom az olaszokat meg azt, ahogy élnek. Kicsit leporoltam az olasz nyelvtudásomat, és eléggé nyögvenyelősen, de azért sikerült megoldani szinte mindent - bár többször is előfordult, hogy angolul válaszoltak vissza, haha. Nagyon jókat ettünk, én ittam egy csomó aperol spritzet, olyan érdekes, hogy itt mindenütt tökéletes arányban készítik el, nem úgy, mint otthon. 

Egyik nap átmentünk Velencébe, ahol 15 éves koromban voltam utoljára egy gimis osztálytársnőmmel meg a szüleivel, akkor tini szerelembe is bonyolódtam egy olasz fiúval, egy ideig leveleztünk is, ő olaszul írt, én meg angolul:). Amikor leszálltunk a hajóról, a Dózse palotánál és a Szent Márk téren akkora tömeg volt (kedd délelőtt), hogy az első reakciónk az volt, hogy inkább menjünk haza, de szerencsére kitartottunk, és ahogy távolodtunk a torurist trap-ektől, úgy lett Velence egyre szellősebb, kedvesebb és varázslatosabb. Nagyon élveztük, és szeretnék máskor is visszamenni. Voltunk a Harry's ban is, ami Hemingway törzshelye volt (bár ez lehet, hogy hogy olyan, mint nálunk, ahol minden városban van olyan ház, ahol Petőfi élt, Hemingway meg minden kocsmában ivott) és tényleg olyan, mintha visszautaznál az időben. Ittam Bellinit, amit a hely tulaja, maga Harry talált ki, és olyan, mint a mimóza, csak ez barackpüré pezsgővel (proseccoval). Nagyon finom volt, csináltam egyébként már régebben itthon, de most megint szeretnék. 

Nekünk nagyon-nagyon tetszett, és iszonyúan ajánlom kirándulni, csavarogni, enni egy jót, annyira különleges hely, tényleg semmihez sem hasonlítható. És nem szabad megijedni az első 500 métertől, mert utána már minden világszám.