5. mellow mood

Azt nem tudom, meséltem-e, hogy Barni még mindig nem dolgozik, ami egyrészt szuperjó, mert mióta ismerjük egymást, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt, Danival pedig az utóbbi fél évnek köszönhetően olyan szimbiózisban vannak, ami elképzelhetetlen lett volna úgy, hogy folyamatosan annyit dolgozik, mint szokott. Reggel ő viszi oviba, délután ő hozza haza, viszi úszni, mennek játszóra, LEGO boltba (a Keleti Károly utcában van egy olyan LEGO bolt, ahol lehet darabra venni a spec darabokat, tudsz kutatni a fiókokban, imádják), mindenhova, vannak közös kis projektjeik. Időnként viszont egymás agyára mentünk, mert én ugye itthon dolgozom, ő meg szintén itthon volt mindig. 

Jövő héten viszont újra elkezd dolgozni, ami azt jelenti, hogy én többnyire egyedül leszek Danival újra, és szerintem ez mindhármunk számára sokkoló lesz, különösen Dani lesz elkeseredve emiatt (még nem tudja). És persze én sem leszek olyan szabad, mint eddig voltam, és persze hiányozni fog a kis cinkostársam. Azt viszont eldöntötte Barni, hogy ha befejeződik egy projektje, akkor fog tartani 1-2 hónap szünetet, hogy tudjunk utazni meg együtt lenni időnként - ezt az utóbbi években nem tartotta, hanem egyik melóból csúszott a másikba, időnként párhuzamosan csinálva őket. 

Én meg tegnap és ma átvettem a ház közös képviseletét a szomszédunktól. A hátam közepére kívántam az egészet, és már hónapok óta próbálom kikerülni, hogy megtörténjen a dolog. De eljött a nap, mikor már nem tologattam tovább, felfújtam a pofám és túlestünk rajta. Így persze már nem is értem, mire vártam, mi tartott ennyi ideig és mitől féltem. 

Ma amúgy nagyon uncsi napom volt: voltam kora reggel körmösnél, aztán meg tanítottam délutánig. A kedvenc szomszéd nénim meg beteg, bevásároltam neki és hoztam a gyógyszertárból is cuccokat, úgyhogy megnyugodtam, hogy rendben lesz. 

Reméljük, holnap történik velem valami érdekes.