Nagyon köszi mindenkinek, aki írt a tegnapi poszthoz, vagy privátban megkeresett (szívecske)! Nekem szerintem az lesz a legnehezebb, hogy azonnal (és ne napok múlva) reagáljak a kommentekre meg az üzenetekre, mert a telefonomról nem tudok, napközben meg nem nagyon van időm leülni a gépemhez. De holnap lesz itthon 1-2 nyugis órám, és majd akkor, ígérem, válaszolok mindenkinek!
Mostanában nem vagyok valami nagy passzban, de néha emlékeztetem magam, hogy ősz van, fáradt vagyok, és nem kell mindig nagy formában lenni, néha nyugodtan leengedhetek, és ilyenkor az a jó, ha türelmesebb vagyok magammal.
Ma egyébként nagyon különleges napom volt: reggel felkeltünk (6-kor), megreggelizünk, aztán Barni elvitte Danit úszni, és utána egész nap kettesben nyomultak: voltak kirándulni, a nagyinál, és este is kettesben voltak itthon. Nyilván én sem a lábamat lógattam (pedig annyira rám férne 2 nap semmittevés. Ebédre főztem sütőtökös carbonarát gnocchival és iszonyúan finom lett (a leveshez főzött sütőtökből kivettem egy nagyobb adagot, összeturmixoltam és a szószhoz adtam). Ebéd után kitakarítottam a lépcsőházat, 3 körül pedig bementem a városba, ahol Phoebe-vel találkoztam és elmentünk úszni, szaunázni és dumálni. Megbeszéltük, hogy jó lenne rendszeresen (ő jár úszni, oda mentünk most is, ahol bérlete van), de nem sok esélyét látom, hogy heti szinten össze tudjuk egyeztetni, pedig nagyon jó lenne. Na és ez az úszás, a szauna, az, hogy kicsit áztattuk magunkat a meleg vízben és közben dumáltunk, csodálatos volt. Pedig arra jutottunk, mielőtt, mindenki elindult haza, hogy az élet nehéz. Tényleg az.
És a mai nappal véget ért az őszi szünet, holnap újra indul az ovi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése