Pár nap alatt megnéztem a norvég 'Home for Christmas' új, harmadik évadát és csordultig lett a szívem, érzelem érzelem hátán: nevettem, sírtam, könnyeztem, szomorkodtam, örültem, meghatódtam. Nagyon-nagyon tetszett, a (kicsit bugyuta) sztori, a karakterek, a ruhák (amiket többször is hordanak!!), a helyek, a lakásbelsők, a kaják, a norvég szokások, a szereplők problémái, na és még mindig imádom a főszereplő színésznőt. Tetszett, hogy nem (amerikai módon) totál földtől elrugaszkodott, nem mindenki csodaszép, mindenkinek vannak elbaszódott dolgai és kapcsolatai (családi is, nem csak párkapcsolat). Pont mint nekem és neked. Az olasz verzióval egyáltalán nem tudtam azonosulni, de ebben valahogy az volt az üzenet, hogy ha van kedvesség és szeretet, akkor van remény is, és az élet a maga tökéletlenségeivel is nagyon szép, amiben én nagyon-nagyon hiszek, teljesen otthon éreztem magam benne. És utána az is nagyon motoszkált bennem, hogy normalizájuk már azt, hogy mi, emberek, legyünk kedvesek és támogatóak másokkal, ahelyett, hogy mindig a kritizálás, a kicsinyeskedés és a gonoszkodás menne. Közben tudom, hogy biztosan könnyebb szépen élni Norvégiában, mint 2025-ben Magyarországon, de az emberi kapcsolataink sem a pénztől, sem a kibaszott politikától nem függnek. Egyébként én mindig azt gondolom, hogy Marcipánördög blogger élete is ilyesmi, ő is pont ilyen kedves, ő is az eü-ben dolgozik, na és vele is mindig történik valami... És drukkolok nagyon neki, hogy más közös metszet is legyen!
Kicsit utánanéztem, mi az a „porridge”, amit minden családnál kap Johanne karácsony napján, és amit aztán magával visz az egyik betegének is a kórházba. Kb a magyar tejberizs lehet: rövid szemű rizs, tej, egy kis víz és só, tálaláskor egy darabka vaj, valamint cukor és fahéj kerül a tetejére. Norvégiában ezt a kását főleg karácsony környékén, sok családban kifejezetten szenteste előtt vagy magán az ünnepen eszik. Nemcsak étel, hanem hagyomány is: a néphit szerint a nisse, a ház (és a karácsony) manója is kap belőle egy tálkát, különben megharagszik. A kásába elrejtenek egy szem mandulát, és aki megtalálja, valamilyen kis ajándékot kap, egy marcipánmalacot vagy más apróságot.
Közben küzdök, hogy engedjem el azt, hogy megfeleljek az elvárásoknak, pont, ahogy mindig szoktam így karácsony előtt mindig. Képzeljétek, láttam a soriban, hogy náluk a karácsonyi tányéron egy szelet hal, két szem egészben főtt krumpli és két szem kelbimbó volt (kb ilyen ikeás stíló). Úgy irigykedtem, és én is igyekszem majd újítani. Már biztosan kérdeztem, de nálatok mi lesz, vagy mi szokott lenni a karácsonyi menü? Idén az én családom közös karácsonya nálam lesz, 14-en leszünk, szóval jól ki kell találnom, hogy ne őrüljek meg.
És kedves bloggerek, hiányoztok, blogoljatok tovább!
Ez a kabim vagy 7-8 éves, egyszer elvittem az unokaöcsi-hugikat moziba a két ünnep között és megláttam egy kirakatban, nagyon le volt árazva. A kölykök kint maradtak, ültek egy padon míg én gyorsan felpróbáltam, kinéztem rájuk és vigyorogva mutatták, hogy király. Az elmúlt években valami miatt nem hordtam, pedig iszonyú meleg, puha és nagyon kellemes viselet, és hát vagány, minden szettet feldob. Dani imádja, ölelgeti, simogatja. Szerintem most télen ebben fogok lakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése