Miki

Tegnap Dani nagyon-nagyon későn tudott elaludni, illetve elaludt, kijöttem és azonnal szalad utánam. Ezer dolgom lett volna, úgyhogy a harmadik után már nagyon ideges voltam, így ráparancsoltam Barnira, aki lent, a kanapén aludt, hogy folytassa ezt a tevékenységet Dani mellett. Így végre felszabadultam, és tök jól esett kicsit egyedül összekapni a konyhát és a nappalit, hogy reggel szép rendre ébredjünk. Végül éjfél után feküdtem le, Barni átdőlt a mi ágyunkba, majd keltünk 5-kor, mert jött a Mikulás. Utána már nem nagyon sikerült rendesen visszaaludni, úgyhogy ma nem voltam nagy formában, egész nap nyűgös voltam és a torkom is fájt, legszívesebben csak aludtam volna. Cserébe viszont hatalmas sikere volt a Mikulás-meglepetésnek, tényleg elképesztő élmény látni, hogy egy kisgyerek hogy tud hinni, hogy igazi csodának látja, hogy a Mikulás tényleg eljön hozzá Finnországból, bejön a lakásba és berakja az ablakba rakott csizmájába a tökéletesen eltalált kis ajándékokat, még Subaru kisautót is, meg pont azt a vízilovas kinder csokit, amit a múltkor kóstolt és annyira ízlett neki. Egyébként ezt kapta az édességek mellé, és ma szinte csak ezzel játszott, órákig egyedül, szuperkreatív építős játék, ezer fajta dolgot lehet belőle építeni, nagyon ajánlom (már ha van hasonló korú autómániás gyereketek): 

A tegnapi napom fénypontja pedig az volt, hogy este hazaértünk, és egy nagy csokor virág várt a pulton. Hitetlenkedve ránéztem Barnira, aki nem hisz a vágott virágokban, de ő egyből mondta, hogy a szomszéd néni hozta nekem (meg teát és csokit), egy levéllel együtt, amiben megköszönte a mindig megújuló kedvességemet. Nem tudja, hogy az, hogy segítek neki, vagy viszek neki egy tányérral, ha főzök valamit, az nekem legalább annyira jól esik, mint neki.