Nagyon vágyom rá, hogy annyira korán kelljek, hogy
- mondjuk ott legyek a lidl-ben nyitásra és 8-kor már a friss croissant-t reggelizzük otthon,
- nyitásra menjek az uszodába/edzőterembe és jó korán letudjam az edzést
- elmenjek futni, amikor még csak kel a nap és ébredeznek a madarak
- jó korán felkeljek, és még hajnalban, mikor mindenki más alszik, megfőzzem az ebédet, miközben valami csodálatos zenét vagy szuperjó podcastot hallgatok
- stb, stb
Ez, hogy hajnalban már aktív legyek egy újkeletű vágy nálam, és valami miatt úgy érzem, hogy ez lenne a kiegyensúlyozottságom és az eredményességem kulcsa, hogy sokkal boldogabb és sikeresebb lenne az életem, ha sikerülne valóban korán (5-fél6 körül). kikászálódnom az ágyból. De nem megy, mert rosszul alszom, hajnalban ilyeneken stresszelem magam, hogy mit is adtam házi feladatnak XY tanítványomnak, még nem számoltam ki a vízdíjakat a lakóknak, nem kellett-e volna kenyeret hozni a szomszéd néninek tegnap stb, stb. Nyilván hajnal 3-kor ezeken gondolkodni nagyon hasznos, annyit érek el vele, hogy reggel úgy ébredek, mint akit éjjel megrugdostak. Dani és Barni felkelnek fél 7-kor, engem szoktak hagyni pihenni még, és én, a nagy korán kelő 7 körül vánszorgok elő.
Barni amúgy felkel fél 5-kor, hogy legyen ideje készülődni, zuhanyozni, és elkészüljön, mire mi felkelünk. Hősöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése