tavasz

Na, hát végül csak eljutottam bőrgyógyászhoz _online_, küldtem fotót, ő meg írt nekem szteroidos krémet, allergia elleni tablettát meg mindenmentes arckrémet. A folt, ami már több mint egy hónapja kínoz, 4 nap alatt tűnt teljesen el, és remélem, vissza sem tér. Mondjuk nem kezdtem el még újra sminkelni, és körömlakkom sincs most, szóval nem tudom, hogy ha ezeket visszavezetem, akkor lesz-e visszaesés, drukkoljunk, hogy ne legyen.

Egyébként semmi különös, Dániel ovizik, én dolgozom és még járok a szorongás-tanfolyamra. Most kedden is voltam, jövő héten lesz az utolsó időpont, ami miatt egészen el vagyok keseredve, annyira szeretem - nem is magát a szorongás témát, hanem a csoportot és a beszélgetéseket, azt, hogy milyen támogató és kedves mindenki. Kicsit már önjáróak vagyunk, valaki feldob egy témát, dilemmát, nehézséget, a többiek pedig megosztják a tapasztalataikat, ötleteiket, vagy bármit, amivel kapcsolódni tudnak. A csoport vezetője moderál, és nagyon jól csinálja - szóval egy kis biztonságos burok az egész, ahol a nehézségeket is szavakba lehet önteni. 

Phoebenek kedden volt a szülinapja, így a csoport után bementem a munkahelyére úgy, hogy nem szóltam előre. Meglepődött, nem számított rám, kapott virágot és megölelgettem, ittunk egy kávét meg kicsit beszélgettünk a főnökeivel együtt, aztán eljöttem. Utána megint tettem egy kisebb kört, és hazamentem, délután már voltak óráim. 

Elkezdtünk sűrűbben úszni járni Barnival, mert megint nagyon fájt a bal vállam kb a semmiből, és kitaláltam, hogy mi lenne, ha ezúttal nem pihentetném, míg elmúlik, hanem mozognék, hátha az is segít. Úgy szoktam, hogy egyik irányban mellben úszom a hosszt, visszafelé pedig háton. Jó volt a tipp, már aznap estére sokkal jobb lett, a második úszás után pedig el is múlt - és persze az egész hátam-karom-mindenem boldog az úszástól. Persze ettől még az ok nincsen meg, fel kéne fújni a pofám és megnézetni specialistával, de nekem 1-2 napig szokott csak durván fájni, mire időpontot kapok, semmi bajom. Akkor is szoktunk szaunázni és úszni, mikor Dani úszik, utána meg közösen pancsolunk egy kicsit, ami szuperjó. Az én ízlésemnek kicsit rövid a medence, de kezdem megszokni, a sok fordulás ellenére végülis tök oké. 

Ja, és voltunk vasárnap a tiszás március 15-i felvonuláson, ami csodálatos élmény volt, mindenki kedves, udvarias, mosolygós, jókedvű és jó fej volt. Apukám is eljött, úgy, hogy nem is számítottunk rá - az én szüleim nagyon kormányellenesek, de idén 84 évesek, szóval jobban örültem volna, ha Apa otthon marad a fenekén. Végül egymásba karolva és kézen fogva sétáltunk végig és óriási élmény volt nekünk is, de szerintem neki még inkább. Nagyon boldog volt, hogy ott lehetett, megható volt az egész. 

hazafelé