bye-bye, csomócska

Szerdán 2-re kellett mennem, bejelentkeztem, kifizettem a műtét árát és leültem a sebészet ajtajánál. Csodálkoztam, hogy milyen sokan vannak. Be is hívtak egy lányt azonnal, ezen egy pasi hőbörögni kezdett, hogy neki 1-re volt időpontja, meddig kell még várnia. A csaj kijött pár perc múlva, majd kb pont 2-kor kijött az asszisztensnő és engem hívott. Mire odaértem az ajtóhoz, már többen odatülekedtek reklamálva, de így is nekem kellett bemennem. Lefeküdtem, nagyon izgultam, szoktam stresszelni az ilyen események előtt. Kaptam pár érzéstelenítő injekciót a dudor köré, amire teljesen befeszültem, mert fájt is, meg a tudat, hogy mi történik... Nehezen bírom az ilyesmit. Nagyon kedvesen mondták, hogy lazítsak, mert fel fog menni a vérnyomásom és nagyon fog vérezni, de hát köszi, jó, akkor nem izgulok. Beszélgettünk, amivel kicsit elterelték a figyelmem, meg az is segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy konkrétan semmit nem érzek, és végül pár perc alatt sikerült megnyugodnom, nagy levegők, izmok elengednek. Mindennel együtt kb 15 perc volt az egész, nem néztem meg komolyabban a sebet, a műtét közben pedig szigorúan nem néztem oda, mi történik. Két hét múlva kell varratszedésre mennem. Nagyon profik, kedvesek és türelmesek voltak. Nem küldik el szövettanra, mert ebből a karomból nagyon rég már vettek ki egy ugyanilyen csomót, és annak negatív volt. 

Azt gondoltam, hogy nem tudok majd hazavezetni, mert nagyon fog fájni, de semmit nem éreztem, mert ugye az érzéstelenítő szurik. Még a lidl-be is bementem hazafelé, és otthon főztem is egy gyors ananászos csirkét rizzsel (comfort kajám), nagyon jó kedvem volt, mert örültem, hogy túl vagyok rajta és ilyen könnyedén sikerült. Éreztem, amikor kiment belőlem az érzéstelenítő, onnantól pihentem, de végül sosem fájt igazán, és azóta nem is nagyon érzem, hacsak nem állok neki emelni vagy komolyabban megfogni valamit, vagy esetleg ha Dani egy nagy szeretetroham közepette megtámad. Vicces, hogy zuhanyozni felemelt kézzel tudok csak, de szerencsére a bal karomon van, én meg jobbkezes vagyok. Hajmosáshoz Barni kell majd. Vettem vízálló meg lélegző tapaszokat is, még majd meglátom, mennyire leszek bátor. 

Amúgy le kellene vetetnem két anyajegyet is, egyet a hátamról, egyet pedig a hasamról, de szerintem ezekkel már a Kapás utcába fogok menni. 

Pont beszéltem egy barátnőmmel (Barni exe), aki meg mesélte, hogy épp kórházban van, egy miómát vesznek ki neki. Basszus, lehetnének kicsit kellemesebb hobbijaink is, olyanok vagyunk, mint a nagyik.