nyúlünnep

Milyen csodaszép idő volt ma, tökéletes húsvét vasárnapi hőmérséklet és töménytelen napsütés. Hétvégén igyekszünk megtalálni az egyensúlyt az itthonlét, a pihenés és a csavargás közt, nem könnyű. Barni egyik barátja ajánlott nekünk egy ideális gyerekes kirándulóhelyet a környéken, ahol van vízesés, patak, lehet kicsit mászni is, ha akarsz, de igazából egy nagy séta az egész a természetben. Pénteken elvittük Lulut meg az anyukáját oda, a kicsik szuperjól szórakoztak és mi is jót kirándultunk-dumáltunk. Lulu anyukája, Anna mesélte, hogy a húga, akivel eddig nagyon jó kapcsolata volt, a vele történt események alapján írt egy könyvet, amiről ő tudott is, csak épp azt felejtette el mondani neki, hogy ő és a férje is benne lesznek, és ők lesznek a történetben a negatív szereplők - így amióta elolvasta a könyvet, nem beszélnek egymással, egyszerűen nem veszi fel a húgának a telefont, annyira rosszul esett neki az, hogy így látja őket, ahogy. Jó nehéz sztori, és valószínűleg jobb lett volna, ha a lány őszintébb a nővérével, vagy a könyvben nem ilyen őszinte, nem is tudom. Gondolom, sok író fut bele ebbe, pl. Knausgardról tudom, hogy ő nem volt hajlandó kompromisszumot hozni az őszinteségben és igencsak nyíltan teregette ki a családi szennyest (pl. a Halálban az apja történetét), de úgy, hogy még csak a neveket sem változtatta meg, és emiatt komoly konfliktusba keveredett a családtagjaival. 

Szombatra pihenést terveztünk és délután aludtunk is két órát, de amúgy megjött a Nyuszi, hogy Daninak legyen ideje játszani az ajándékával, ami egy autómosó a színváltós autók számára - megírta a Nyuszinak, hogy erre vágyik, a Nyúl pedig megvette a pepcoban. Én délelőtt megvettem, ami még hiányzott, aztán pakolásztunk, főztem, és tulajdonképpen el is ment a nap. Csináltam tiramisut a Street Kitchenes recept alapján, de csak a felét kávéval. A másik feléhez fél kg eperből főztem lekvárt, egy adagot leturmixoltam mandulatejjel, abba mártogattam a babapiskótát, és a tojásos mascarpone rétegek közé raktam még az SK eperdzsemből is, ami tele volt jó nagy eprekkel is. Nekem végül ez sokkal jobban ízlett, mint az eredeti változat, meg ezt Dani is megeszi - mondjuk ő egyáltalán nem sütis, szóval vele nem szoktam süti szempontból számolni (kivéve a kókuszgombócot). Főztem sonkát is, ami nagyon jó lett, a lidlben vettem hozzá kalácsot, azt nagyon szeretjük. Meg spec húsvéti menüként (not) főztem bolognai spagettit, mert azt kértek a srácok, de nem bántam. 

Ma Anyuéknál voltunk, Barni meg Apu lecserélték az autómon a kerekeket nyárira. Anyukám csinált ebédet, én meg Dani lelkét próbáltam gatyába rázni, mert nem volt jó napja, és még egy szálka is belement az ujjába. Ezt Anyukám kioperálta, de Dani úgy ordított közben, mintha az egész kézfejét vágta volna le egy életlen kiskéssel. Ebéd után haza is jöttünk és kicsit pihentünk, megnéztünk két filmet, egy mesét (Hogyan neveld a sárkányodat), meg egy rendeset (Életünk apuval, Mark Ruffalo játszotta a főszerepet és nagyon szerethető volt ő is, a sztori is). 

Holnap Dani megy locsolkodni Luluhoz meg még egy kis barátnőjéhez, utána meg megyünk reggelizni Barni anyukájához. Én már most úgy érzem, hogy nem bírok soha többé enni, pedig nem volt semmi őrület, csak egyszerűen többször és tök más dolgokat eszünk, mint egyébként - pl. sütiket, pogit, főtt ételt  kétszer egy nap. Vettem amúgy már egy csomag spárgát, és kedden azt fogom ebédelni magában, hogy vissza álljon a rend. 

A fiúk meg csináltak nekem lego kaspókat, imádom mindkettőt.