Hitesd el velem

Még azon gondolkodtam a Társas játék kapcsán (az a technokollal odaragasztott műorr Pokorny lia arcán, hát ne haragudjatok, azonnal kirúgni a maszkmestert), hogy miért van az, hogy a mai filmekben (a színház teljesen más) a magyar színészekről mindről kínosan lejön, hogy ők színészek és szerepet játszanak? Miért van az, hogy én nem tudom nekik elhinni amit csinálnak, nem tudom őket azonosítani a szerepükkel, hanem mindig látom az erőlködést, és nem tudom elfelejteni hogy ők most játszanak, és néha én feszengek és érzem rosszul magam a tv előtt ülve helyettük is ? És nem (csak) a Barátok közt és Szomszédok szintű televíziózásról beszélek (ezekre mondjuk extrém módon igaz ez), hanem komoly, nagy, jó filmekről (izé, mindjárt jut eszembe példa). 

A kivételt nekem csak a művész filmek jelentik (Friss levegő, Pál Adrienn), valamint a nagyon fiatalok, gyerekszínészek. Láttam most a Napszúrás (ezen a linken megnézhető) című (rövid) filmet Péterfy Borival, és ott is, a 17 éves kislánynak simán elhiszem hogy ő az intézetis, szerencsétlen sorsú, küzdő tinédzser, de Bori nekem egy színésznő, aki alakítja a szerepét, és ennek végig tudatában vagyok. És például a Terápiában is, na jó, ott Mácsai Pál szerintem szenzációs, de például Nagy Ervin nekem ott Nagy Ervin marad. Míg a tinilánynál ott is el tudom felejteni hogy egy betanult, előre megírt szöveget mond el, ugyanez a szuperjóképű színésznél nem megy. Nem, nem azért mert tudom ki ő, és ismerem a munkásságát, és ráadásul színházban ő is fenomenális. Maguknak a filmeknek a minőségével lenne baj, a technikai háttérrel? 

Persze a külföldi filmeknél is előfordul hogy belefutok ilyen zavaró körülményekbe, például a Harry Potter Hermione szerepén rajtamaradt Emma Watsont látva mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ő is borzasztóan hamis, affektálós, megjátszós minden filmjében. De láttam tegnap az itthon forgatott World War Z című filmet Brad Pittel, és működik, nem gagyi, teljesen hihető, eszembe sem jut hogy ez Brad Pitt, Angie pasija, hanem sodor a történet, vérpofi munka, pedig hát könyörgöm, nem egy Keresztapáról van szó. És nézem most az amerikai tucatsorozatokat, American Horror Story, Orange Is The New Black, Breaking Bad, (jó, a Walking Deadben van olyan aki a Barátok köztes színvonalon alakítja a szerepét, de azt ki is írják két évad után) és csak nézek, hogy minden amerikai sorozatszínész ennyire profi lenne, az utolsó statisztáig? Mi a különbség? Vagy én állok rosszul, túlságosan negatívan és gyanakvóan a magyar filmekhez, színészekhez? Avagy mit tud Hollywood amit mi nem? Ti nem érzitek ugyanezt?