Az előbb Panni itt volt mikor pakoltam el a tiszta ruhákat, és ahogy elhúztam az akasztós rész ajtaját, megszólalt (a 3 és fél éves NŐ), hogy mennyi gyönyörű ruhád van, kölcsönkérhetem őket? Mondtam neki hogy ha nagyobb lesz, akkor persze.
Ismerjük Ilonka viszonyát a ruháihoz, sok idő alatt kiválogatott, különleges, színes, bohém, egyedi gyűjteményről van szó. A darabok a színes franciabugyiktól a pöttyös harisnyákon keresztül a pompomos vagy csíkos sálakig szerintem mind nagyon illenek hozzám, és én is illek ezekhez a ruhákhoz. Ezért is volt furcsa, hogy többen is megkérdezték a szakításunk után: és most mi lesz a ruháiddal? Én ezt a kérdést elsőre nem is értettem, de aztán többen is elmesélték, hogy minden ruhától megszabadultak (kidobták, elajándékozták stb), ami arra a korszakra, arra a bizonyos pasira emlékeztette őket.
Én nagyon kemény voltam, gondolkodás nélkül dobtam ki fényképeket, szerelmesleveleket, amik konkrétan ennek a szerelemnek a lenyomatai voltak, de hogy a ruháimtól megszabaduljak, az eszembe sem jutott. Lehet hogy az én viszonyom a ruháimmal különlegesen erős, de úgy érzem hogy ezek a ruhák ÉN vagyok, az én egyéniségemet, az én ízlésemet tükrözik, semmi közük őhozzá, és ez igaz azokra a ruhákra is, amiket tőle kaptam. Lehet hogy időnként szinte nulláról kell újrakezdenem, és a földről kell összekaparnom magam és újraépíteni az életem, de azt aki ÉN vagyok, senki nem veheti el tőlem. Bármennyire oravecznórásan is hangzik ez, meg vagyok győződve erről.
Most már kíváncsi vagyok: ti is kiürítettétek a szekrényt a nagy szakításokkor?
 |
| Jazzberry Blue |
Nem, en sem vagtam cafatokra a ruhataramat. Igaz, en a fotokat sem dobtam ki.
VálaszTörlésMolnar Ilonka az en olvasoszemuvegem szerint sem oravecznoras.
Megnyugodtam, köszi. :)
TörlésDehogy ürítettem, én annál praktikusabb alkat vagyok:) miért válnék meg valamitől, amit szeretek, szegény szoknya igazán nem tehet az én magánéletemről:)
VálaszTörlés(mondjuk az is igaz, hogy én nem hordott ruhadarabokhoz kötöm az emlékeket.)
Amiket tőle kaptam mindet. Mondjuk azt nem mondtam el neked, hogy többnyire nem találta el az izlesemet ruhák terén :) úgyhogy nem mindig bántam ... De volt amikor igen.
VálaszTörlésÉn rengeteg mindent kaptam pasiktól (ruhák, ékszer, könyvek), és sose dobtam ki semmit. Majd még hogyisne. Összetörik a szívem, és akkor még a cuccok is. Hát hogy a leborult szivarvégbe ne tartanék meg szépen mindent.
VálaszTörlésMindig mondom, diamond's are a girl's best friend! :))
jaj hupsz, ***diamonds
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=0L8sHIU8YAg
én elajándékoztam azokat a ruháimat, amik egy-egy emlékezetes közös pillanathoz kötődtek, később pedig totál tudatosan lecseréltem szinte mindent. persze nekem nem is voltak olyan különleges ruháim, amiket sajnálni kellett volna :) na jó, kivéve egy cuki zsiráfmintás felsőt.
VálaszTörlésA ruhákhoz egészséges a viszonyom, viszont ha olyan zenét hallok, amik "akkoriban" voltak slágerek, görcsbe rándul a gyomrom.
VálaszTörlésGyémántot pedig nem kaptam:((((((
Semmi esetre sem. Bár én meg mazochista vagyok, szeretek szenvedni, és szeretem azt is, ha valamiről - akár egy ruhadarabról - valaki vagy egy életszakasz, vagy egy élmény eszembe jut. Bár egy idő után ezek is letisztulnak és mindenből csak a szép emlék marad - mondja az örök optimista.
VálaszTörlés