Sajttorta, vörösbor

Tegnap este az utolsó diákom után elsöpörtem a teszkóba, hogy megvegyek mindent a sajttortához, meg ugye kaját, bort, chipset meg csokit, mert jön a csodás hosszúhétvége. Azon mondjuk nem csodálkoztam hogy a fél városnak az a péntek (csütörtök) esti program, hogy a teszkóban sétálgatnak - ez mondjuk kicsit szomorú szerintem. De azon teljesen kiakadtam, hogy 15 fajta krémsajt van, és Philadelphiából (amit a recept ír) is sorakozott a polcon fokhagymás, zöldfűszeres és anyámkínjás, csak natúr nem volt. Úgyhogy ott ácsorogtam a polc előtt 10 percig, gondolom a csodára várva, majd végül találomra kiválasztottam egyet ami jóval olcsóbb volt, és reménykedtem hogy jó lesz. Este megsütöttem, fél11 volt mire kivettem a sütőből. Másnap reggel kicsit hervasztó volt a halmazállapota, de aztán pihentettem néhány órát a hűtőben, és képzeljétek, igazi finom sajttorta lett belőle. És egész éjjel, még a valódi kóstolás előtt, a sajttortával álmodtam, és kóstolgattam, és éreztem az ízét.

Ami pedig a borokat illeti, fehéret ügyesen tudok választani (főleg ha van Nyakas), de a vörösborokhoz egyáltalán nem értek. Viszont itt az ősz, itt a hideg, és ilyenkor vöröset kívánok a vacsi mellé, úgyhogy mit van mit tenni, vörösbort kell venni. És büszkén mondhatom, hogy az első idei (címkeszépség és ár alapján választott) vörösborom (többet is vettem, de csak ez került eddig kinyitásra) isteni finom! Tessék, ez is megy egyedül, egy dologgal megint kerekebb az életem. 

Csak kóstolás után jutott eszembe lefotózni.