Ezt a barátnőmet, akivel tegnap találkoztam, szilveszter óta nem láttam, értelemszerűen sok mesélnivalónk volt egymásnak. Nagyon fura volt, és nem gondoltam volna hogy még mindig ez van, de egy ponton egyszerűen elszorította valami a torkom, és nem tudtam tovább mesélni. És végül mondtam is neki, hogy figyelj, nincsen már kedvem erről beszélni, ez van, már csak előre nézek. De persze tudom, hogy attól hogy igyekszem jól lenni, még ott ül a dolog minden porcicámban porcikámban. Ez van, Ilonka, még gyógyulsz, a szíved gipszben.
Pedig esküszöm semmi búslakodás, ilyen az élethez való hozzáállásom jelenleg:
Ah, imádom ezt a számot!!
VálaszTörlés..én meg, hogy mindenhez így állsz hozzá!
VálaszTörlés