Óriási dilemmában vagyok.
Egy hónapja felhívott a helyi kereskedelmi középiskola igazgatója, hogy elmegy egy tanáruk, és szeretettel várnak. Akkor 3 nap gondolkodás után nemet mondtam.
De ma felhívott megint, nagyon kétségbe van esve, mert nem találtak mást. És mivel teljes mértékben beleférne az időmbe, a pénztárcámba pedig főleg, komolyan gondolkodom rajta. Viszont minden tanár ismerősöm teljes erőbevetéssel próbál a dologról lebeszélni, ami azért elég sokat elmond erről a munkáról. Lélekölő, sikerélményektől mentes, iszonyatosan stresszes munkának tartják, rengeteg készüléssel, felesleges adminisztrációval, bunkó, rosszindulatú kollégákkal, motiválatlan, szemtelen diákokkal, hosszú munkaidővel, kevés pénzzel. És sajnos ez nem egy különösebben jó hírű iskola.
Szerintem én jó tanár vagyok, de nem tudom, megérné-e csinálni, nem bánnám-e meg. Nagyon-nagyon vacillálok. Hétfőn már kezdenem kellene. Szerintetek?
próbaidő?
VálaszTörlés...alatt mindkét fél indoklás nélkül felmondhat. kérj 4 hetet.
ez szerintem is jó ötlet, ha nem jön be, az ennyi idő alatt már kiderül, és akkor leléphetsz.
VálaszTörlésszerintem is! próbáld meg, végül is kis változatosság, tapasztalat, ha szar, akkor meg egy hónap után eljössz. :)
VálaszTörlésnem is kell kibekkelni az egy hónapot. próbaidő alatt minden délután ötkor felmondhatsz írásban :)
Törlésa korrektség jegyében természetesen szokás jelezni, ha nem fog menni, és egyezkedni, hogy ne álljanak ott másnap reggel egy osztályni kölökkel tanár nélkül - de munkajogilag másnapra felmondhatsz, és meg sem kell indokolni.
természetesen ez fordítva is előfordulhat, a próbaidő már csak egy ilyen állat.
szerintem is hajrá! nincs veszítenivalód, kivéve némi lelki béke, de ha elviselhetetlen, maximum lelépsz.
VálaszTörlésNem mindig lehet megtenni amit kell, de mindig meg kell tenni amit lehet :)
VálaszTörlésEz jó! Saját? :)
TörlésBethlen Gabor volt ilyen okos :)
TörlésNagyon izgi!
VálaszTörlésAnyukám 15 évet tanított, az egyik legkedvesebb barátnőm is tanár, így közelről látom a dolgot.
Tényleg nagyon sok meló, szerintem az átlagember el se tudja képzelni mennyi, kezdve a halom dolgozzattól, az osztálykirándulásokon át, az este telefonáló szülőig, hogy miért áll bukásra a gyerek.
Említett baratnovel joideig egyutt laktunk, majdnem minden hetvegen dolgozott itthon, nekem ez elkpeszto, pedig en se dolgozom keveset.
A penz tenyleg nem sok, de sikerelmeny szerintem igenis van, amit a gyerekektől visszakaphatsz az szerintem nagyon különleges, az is milyen mar, hogy van aki anyukám hatására ment biosz szakra! :)
Tényleg, szerintem majdnem mindenkinek volt olyan tanara aki komoly hatassal volt az erdeklodese es igy az elete alakulasara.
Ha elvallalod, szerintem erdemes kemenyen meghuzni a hatarokat, amennyiben ha lehet, ne vallalj a tanitason kivul plusz sulis feladatokat, mert ahogy latom a baratnomnem, na azok aztan tenyleg idorablo dolgok, es altalaban frusztraloan sok adminisztracios teherrel jarnak, de ha tenyleg ennyire szuksegunk van rad, szerintem ebbe nem kotnek bele! :)
Összeségében akiket ismerek a tanítást, a gyerekeket mind nagyon imádták, az összes többi része a nehéz..
bizony-bizony, a próbaidő hasznos, bármikor dobbanthatsz:)
VálaszTörlés