Nagyon remélem, hogy csak a hormonjaim játszanak velem, de nem is emlékszem mikor voltam utoljára ilyen rossz passzban. Nyűgös vagyok, rosszkedvű, csalódott, türelmetlen és igazságtalan másokkal, udvariasságból csinálok olyan dolgokat amikhez semmi kedvem, miközben úgy érzem, értem senki nem tesz semmit. Egész hétvégén nem csörgött a telefonom, komolyan, senki nem keres, nem telefonál, nem ír ha én nem nyomulok.
Budapesten összetalálkoztam egy barátnőmmel, csak egy percet tudtunk beszélni, mert sietett, és mielőtt elindult, még megkérdezte, hogy "de jól vagy?", és leesett, hogy nagyon régen nem kérdezte meg ezt tőlem senki. A saját családomban is csak a gyerekek a téma mindig, pedig annyira jólesne ha időnként megkérdeznék tőlem, hogy vagyok, és esetleg tényleg kíváncsiak lennének rá, hogy mi van velem. Egy csomó minden történik, amit nem értek, amin teljesen kiakadok, és nem tudom, hogy én vagyok hiperérzékeny, vagy más tapló, és figyelmetlen, és leszarnak magasról? És nem (csak) barátokról van szó, hogy simán továbblépjek a dolgon, hanem családról.
Szombaton még minden rendben volt. Csavarogtam a gyönyörű, forraltbor illatú Budán, kicsit oda is képzeltem magam, milyen lehet ott lakni. Lett új, rövidebb, egészségesebb frizurám, meg új, profi, jó arc fodrászom (Juci). Körülbelül fél órán keresztül csorgattam a nyálam a Body Shopban, és úgy fél évre előre bevásároltam, mondjuk mentségemre szolgáljon, hogy majdnem minden le volt árazva, és azóta minden zuhanyozás után csupa papayaillat a lakás, meg én is. Ebédeltem KFC-s csirkeszárnyakat meg káposztasalátát, de csakis a plüsskutya kedvéért, mert a KFC-s csirkecsontokért bármeddig hajlandó két lábon állni. Aztán este már nem volt kedvem sehova sem menni, és azóta meg ilyen nyuszika, b****g a létrádat hangulatom van. Múljon el!
Én ezt világvége hangulatnak hívom, általában másnapra elmúlik.. Remélem nálad is így lesz! Kitartás!
VálaszTörlésMajd megmuti a hajad?
VálaszTörlésBűnösnek érzem magam, én sem kérdeztem meg, hogy hogy vagy. :/
Hmmm, káposzta saláta, imádom a Kfc-nél!
Remélem, tényleg csak a hormonok! Én tegnap még ablakot is mostam mérgemben, pedig egy hónapja mostam. ;)
De ezt úgy képzeld el, hogy átmegyek, beszélgetünk a gyerekekről, suli, ovi, én kérdezgetem őt a munkahelyéről, meg egyéb dolgokról, a barátnői mizériáiról, és ha én nem állok elő a farbával, hogy figyelj, ez van velem, akkor a végén úgy el tudok jönni, hogy rólam nem esett szó. Én nem tudom, én csinálok valamit rosszul?
TörlésNem hiszem, Ilonka.
TörlésSajnálatos tapasztalatom nekem is az, hogy mivel én alapvetően jó hallhatóság vagyok, a többség pedig szeret magáról és a bajairól beszélni, tényleg van aki el is felejti megkérdezni, hogy velem mi van.
Valóban sok az ilyen ember. Én is ilyen vagyok, de tudom magamról, ezért észben tartom, nemcsak én vagyok a világon.
TörlésSzerintem alap, hogy két önszántából beszélgető ember kíváncsi egymásra :)
VálaszTörlésBizony, fel a fejjel, rossz napok mindig vannak és lesznek is, de elmúlnak :)
VálaszTörlésEz a magáról beszél végig és meg sem kérdezi én élek -e még...dolog ismerős, nagyon is, és szerintem is nagyon rosszul tud esni.
Nekem is olyan volt, hogy beszélgetés, ő nem kérdezett rólam semmit, de én egy idő múlva elkezdtem, mert el akartam mondani mondjuk pont neki, mert számított nekem, hogy "képzeld, velem az történt...", de hirtelen valami elvonta a figyelmét (ált. a gyerek) és utána (mikor rendeződött a gyerek), nem kérdezte vissza, hogy mit is akartál? vagy, hol tartottunk? És ez így ment 3 napig, amíg együtt nyaraltunk.
Rettentő szomorú voltam és utána sírtam is este, mikor már itthon voltam.
Egy idő után meg lehet szokni, hogy az ember inkább csak meghallgat másokat. Én sokszor élvezem is - persze nem olyanoktól, akiknek szívesen beszélnék arról, mi van velem. Szerencsére ilyen kevés van, és ők általában figyelnek is rám. És ha nem, akkor ott a blog. :)
VálaszTörlés(A nyuszika meg a fűnyíróját, a fűnyírójááát!!!)