Ma úgy tűnt reggel hogy milyen szép idő van, csicseregtek a madarak, így elmentem bringázni, megnézni a vásárt (meg a cukker kismalacokat meg a kiskutyákat, majdnem hoztam haza a blökinek egy kishavert) és egy hosszút sétálni a ligetben, és azt hittem megfagyok, dideregve értem haza. Hát legyen most már rendes tavasz, ballonkabátos, színes sálas, harisnyában-bokacsizmában sem fázós.
És végre pihentem, olvastam, néztem sorozatokat, kicsit takarítottam, mostam, kutyáztam, macskáztam, jólesett. A napban a legjobb dolog pedig az volt, hogy délután csöngettek (ami ilyen wtf? még a család sem jön úgy, hogy előtte ne csörögnének ide), kinyitottam a kaput, és az egyik legjobb barátom állt ott, akit október végén láttam utoljára, de ez nem számít, csak az, hogy spontán elmotorozott ide Budapestről és meglátogatott. Annyira jót dumáltunk, ittunk egy óriási, lusta, rizstejes lattét, és kitaláltunk mindenféle nagy terveket, amik miatt nagyon izgatott vagyok (még sajnos nem mesélhetem el), úgy örülök.
 |
| Sylvie Demers |
Holnap pedig az egyetlen dolog ami miatt van kedvem iskolába menni, az a nagy, epres-réteges joghurt a hűtőmben. Sovány motiváció, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése