Easy, easy

Hétfő reggel álmosan és sértődötten tekertem munkába: hát mi ez az időjárás? Ráadásul rengeteg órám volt, este 6-ig folyamatosan, nem esett jól, de legalább letudom a heti adag nagyját hétfőn. Nyűgös nap volt, és megint egész nap az lebegett a szemem előtt, hogy amint az utolsó diákom is kilép az ajtón, azzal a lendülettel már mosom is a fogam és dőlök is befelé az ágyba, de persze ahogy eltűnnek a diákjaim, már ki is nyílik a csipám, belelkesedek, és mindenfélét csinálok, és fél 11-kor meg úgy kell magam ágyba parancsolni, mert +/-1 órával ég és föld a napom minősége. 

Ráadásul találtam egy zenét, illetve a gitárosunktól kaptam, hogy legszívesebben egyfolytában hallgatnám, és az ágyba is a fülhallgatóval bújok, és az nagyon jó... Bekapcsolom, és tele lesz pillangóval a gyomrom. Azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok ebbe a 20 éves angol pasiba, akinek egyetlen porcikája sem áll be a sorba, az elképesztő hangjába, a történetébe, a zenéjébe, az összes számába. Rég történt velem ilyen utoljára. 

Nem tudom hova tűnik az időm. Mindig hétfő van, aztán péntek, majd pillanatok alatt vasárnap este. És a reggeli óracsörgés után hirtelen este, majd azonnal reggel. Régen valahogy jobban volt időm mindenre. Szeretem hogy ezer dolgot csinálok, de hát na. Ma a nagyszünetben kiültem a napra kicsit, szívtam magamba a D vitaminokat, eszegettem a barnakenyeres mozzarella-sonka-alma szendóm, néztem a kosarazó kölyköket, és annyira jó volt. Jó lenne többet csak úgy lenni. Olyan jó hogy tavasz van, egyre több ilyen pillanattal fog járni.

 Ééés ma lesz randim megint! 


 ♥