People making choices

Ilyen nagyon régen nem történt, de ma aludtam fél 10-ig, nagyon kellett. És bár vasárnap mindig nagy a kísértés, hogy délig pizsiben maradjak, gyorsan felöltöztem, tornacipőt húztam, beengedtem és megsimogattam a bundás fejecskéket, betoltam egy kiló zöldalmát a gyümölcscentrifugába, sütöttem tojást, mellépakoltam egy nagy adag uborkát és paradicsomot, beraktam egy rózsaszín kapszulát a kávéfőzőmbe, és megreggeliztem. Most pedig nekiállok őrületes tempóban takarítani, mert nagyon nagy a baj, a szociális életem mellett, ugye, igencsak háttérbe szorult a cukker kis lakásom. És az ebéd is az én reszortom lesz ma, gyümölcsleves lesz, meg zöldfűszeres csirkemell, salátával, párolt sárgarépával meg spárgával.

Szavazni ebéd után fogok elmenni, de annyira rosszkedvű vagyok emiatt, mert úgy érzem, hogy nincsen választási lehetőségem, mert hiába van olyan párt, akik a legközelebb állnak ahhoz, ahogy én ma itthon politikai hozzáállást elképzelek, mert zöldek, és józan gondolkodásúak, és lehetek idealista, és meg is adnám nekik az esélyt, de akkor persze nagy eséllyel elveszik a szavazatom. Vagy szavazhatok a kormánypárt ellen, Gyurcsányra és a pajtijaira, akik jól összefogtak, de rájuk kurvára nincsen kedvem, és valljuk be, az nagy valószínűséggel csöbörből lenne vödörbe. Tippelem, hogy jó sokan vagyunk hasonló dilemmában, az én családomban például mindenki, a bátyámék, a szüleim, nagyon szomorú beszélgetéseket bonyolítottunk le a témában.

Amúgy meg ha én valaki ellen szavaznék, az a jobbik lenne. Őszintén rettegek, hogy komoly támogatást fognak kapni.