A nap végére

Ma is megvolt az edzés, mert 4,7 és 11 évesekkel fogócskát játszani, az nem sámli. Meg olyan is volt, hogy a legnagyobb tesitanárkodott, és kellett futnunk köröket térdemeléssel, meg sarokemeléssel, meg rákjárásban, meg ilyenek. Vicces volt. 

Az ebéd elképesztően finom volt, a szüleim szerint főzhetnék mindig én, mert nagyon bejön nekik a főztöm, pedig mindig izgulok, hogy nem találják elég laktatónak, vagy nem ízlik nekik valami, de még sosem panaszkodtak, sőt. Mondjuk én nagyon élvezem a konyhában való kreatívkodást, szóval nem bánnám én sem, de sajnos időügyileg nem működik a dolog, csak így hétvégén, meg 1-2 nap még, mikor van időm (meg kedvem) este főzni. 

És ilyen a teríték, végül annyira örülök, hogy tavaly megleptem magam ezekkel a tányérokkal. Most is vannak a Butlersben olyan gyönyörűek, hogy csorgott a nyálam, de most hirtelen sajnos nincsen szükségem újabb készletre. Esetleg evőeszközökre, mert ezek a pöttyösek nem igazán stimmelnek, bár én annyira imádom az eklektikus dolgokat, hogy nekem működnek együtt. Mondjuk a Butlersben egyébként is mindig mindent meg akarok venni.

És akkor most azonnal alszom, holnap halálos napom lesz, mondjuk várhatóan stresszmentes, de nagyon hosszú. Jó éjt!