2014. június 28., szombat

Friday night fever

Tegnap igen szürreálisra sikeredett az estém. Este fél 10-kor fejeztem be a takarítást, és bár lett volna egy rég lefixált programom, illetve rögtön kettő is egymás után, de egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az adott lelkiállapotomban jobbat tenne szociális életet élni, alkoholizálni, és erőltetett társalgásokba bonyolódni, majd szombaton jobbra-balra dőlni, mint bebújni az ágyamba a könyvemmel, jól kialudni magam, és egy jó kis aktív szombatot tartani. De aztán valahogy mégiscsak összeszedtem magam, lezuhanyoztam, sminkeltem, felöltöztem nagyon szépen, és elindultam. És odaértem, az épület előtt pici faépületek állnak most egy fesztivál miatt, menő bortermelők áruival, és a fiúk pont ott ácsorogtak a pálinkaházikó előtt, a kezükben picike, még érintetlen pohár, és ahogy megláttak, anélkül, hogy megkérdeztek volna, már kérték is ki az én birsalma pálinkámat, és bár ritkán szoktam töményet inni, most nagyon jólesett hogy így bevontak, és igen, a pálinka is kellett. Szóval így indult az este. 

Voltam a barátaim koncertjén, utána pedig egy haverunk pörgette a lemezeket a helyi színház kávézójában. Úgy volt megbeszélve, hogy reggel 5-6-ig miénk a hely, de az igazgató kitalálta, hogy mégse, ennyi volt a buli (1-kor), gondolom több vendégre számított, ebből szóváltás kerekedett, és az igazgató, egy amúgy borzasztóan unszimpatikus ember, ezt olyan stílusban, ordítva, káromkodva rendezte el, hogy én eldöntöttem, hogy soha többé nem teszem be oda a lábam. Jó, színházi előadásért valószínűleg muszáj lesz, pfff, de azon kívül egy kávét sem vagyok hajlandó ott meginni. Tényleg undorító volt. 

Viszont, mivel már amúgy is ott voltunk, és volt a srácoknál kulcs, elmentünk a Vébe, ami üresen áll, mióta bezárt, de teljesen működőképes, van pia is, például Nyakas, meg zenecucc, úgyhogy miután kipuffogtuk magunkat, fél óra múlva már a pult tetején táncoltunk - szó szerint. És nagyon jókat dumáltunk. Annyira hiányzik az a hely. Reggel már világosban bicajoztam haza, ez a hazafelé tekerés a bulik egyik legjobb része szokott lenni, nagyon szeretem, így nyáron legalábbis nagyon komoly szabadság érzésem van ilyenkor. És nem bánom, hogy ma fáradt voltam, a Duna-parton héderezés a kölykökkel, meg minden lábujjkörmöm más színűre festése így is probléma nélkül ment. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése