2014. november 18., kedd

Enough

Ma konkrétan annyira szétfeszültem magam mindenütt, főleg a suliban, de utána itthon is, hogy azt hittem, a falba verem a fejem. Stresszelek a portfólió miatt, a suli miatt, a kölkök érettségije miatt, a kijavítandó/megirandó dolgozatok miatt, a magántanítványok miatt, a zenekar miatt, minden miatt. Annyira túlterhelt vagyok, hogy semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy szeretném, többet kellene készülnöm, dolgoznom, előre terveznem. Nincs időm magamra, a barátaimra, a családra, a kutyámra, a pasimra, kultúrára, olvasásra. Délután kínomban lemondtam  egy magándiákot, sétáltam a kutyával, elmentem a városba, vettem képeslapot, beültem egy kávézóba, rendeltem egy teát meg egy vaníliás fánkot, hogy nyugiban tudjak írni a Belgiumban lévő barátnőmnek. És jó volt ott ülni a teám fölött és csak bámulni ki a fejemből, kicsit lelazultam. De aztán a kutyám megtámadott egy zsebkutyát, aki hörögve ugatott, és nagyon lecseszett a tulaj, mondjuk megértem, csak a legrosszabbkor és a legcsúnyább stílusban talált meg. A kutya nagyon kikapott, nem is engedtem be azóta, úgy raktam le a vacsoráját, hogy rá sem néztem, szegény, de nagyon haragszom. És azóta megint feszültség van bennem. Végül dolgoztam, de nem tudom, elég jó-e, amit írok. Aztán jógáztam, és most alszom 8 órát. Legyek már túl ezen az időszakon. 

Azt viszont áruljátok már el nekem, hogy jut ideje az embernek bármire a világon, ha dolgozik ÉS gyereke van? Mondjuk mikor főz, takarít? Én így is totálisan el vagyok veszve. Jó, mondjuk time managementből kettes voltam gimiben. 

Ezt a cuki feliratot azért rakom ide nektek, hogy elvegyem a nyafogásom élét.
 

8 megjegyzés:

  1. Kéthetente takarítok rendes nagyot (azért ablak- és függönymosás nélkül), hétköznap, este, mert péntek estétől falun vagyunk vasárnap estig. A pormacskákat, egyéb koszokat egyszerüen nem látom meg (pedig ott vannak az ágy alatt, tudom, rémes, le sem szabad írni). Azért most egészen vállalható az életterem, mióta nincs férj a háznál (szerintem nála kupisabb ember nincs az univerzumban). Meg hát alig vagyunk itthon, nincs lehetőség nagy rumlit csapni.
    Főzni abban a 2,5 órában tudok, amikor itthon vagyunk este. De semmi bonyolultat ám!
    Túlóráról szó sem lehet. Munka utáni tanításról sem. Extra egyébről sem. De képzeld, megtaláltam Mary Poppinst, heti egy estét vállal, szóval jut idő magamra is. :)

    VálaszTörlés
  2. Hétvégén és késő este, többnyire. A sportot beleszuszakolom valahogy, ( bringázni, görkorizni a gyerekekkel is lehet, sőt csavarogni is), nagytakarításhoz meg segítséget hívok. Főzni minden nap szoktam, evyszerűbb kajákat, addig el is készül a friss kupi a nappaliban és a gyerekszobákban... :D ha szerencsém van, akkor viszont a konyha lesz extra kupis, mert beállnak segíteni :)

    VálaszTörlés
  3. Kitartás!
    Szerintem azért viseled nehezen, mert átmeneti időszak, és mert határidős. Ha minden estéd erről szólna kötelezően, máshogy alkalmazkodnál hozzá.
    A legtöbb ember azt se tudja elképzelni, hogy kutyát neveljen/sétáltasson/etessen, de neked az életed része, így természetesen van rá időd. Szerintem gyerekkel is ilyen lesz az élet, hogy automatikusan az életed részévé válik, és úgy passzírozod a dolgokat, hogy a balansz meglegyen.
    De ha valamiről tudjuk, hogy csak ideiglenes, annál nehezebben tűrjük, és utáljuk (mint a szakdolgozatírás :))
    Lesz ez még másként is Ilonka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Ilyenkor tudom, hogy amúgy időmilliomos vagyok.

      Törlés
  4. Hát, nekem már az is durva, hogy egymás mellett nyomod a suliban tanítást, a magántanítványokat és a zenekart. Nekem ilyen teljesen vagy-vagy jelleggel megy csak. Egy nap egy valami. Ha sportolok, nem főzök. Ha találkozom valakivel, nem sportolok és nem főzök; ha valamit intézni kell, akkor az offol egy délutánt.
    Fogalmam nincs, hogy mikor sétáltatnék kutyát, hogyha lenne, de gondolom valamikor este 9 és 10 között, meg reggel kelnék egy órával korábban (és akkor szintén nem lenne sport, de gondolom akkor futni járnék a blökivel).
    Takarítónő, heti egyszer.
    És így is úgy érzem, hogy semmire nincs időm, és mindig futok valami után.
    Ezek szerint én megbuktam time - managementből :(.

    VálaszTörlés
  5. Gyanítottam amúgy, h más is venne időt, ha lehetne, nem csak én. És régen 4-5 órákat aludtam, hogy legyen időm mindenre, de akkor meg néhány nap alatt teljesen szétcsúszom (mert már öreg vagyok), szóval nem éri meg, fél11-kor legkésőbb alvás. Mondjuk M. Gray, te meg 6-7-ig bent vagy a munkahelyeden, nem? Nem csoda, hogy emellett alig marad időd, én azért legkésőbb negyed 4-re otthon vagyok, így férnek bele a magándiákok. Mondjuk az utolsónál általában már alig bírok koncentrálni.

    A sógornőm munka után napi másfél órát ül a játszótéren, mert a gyerekek erre igényt tartanak. Ül, és közben semmit nem tud csinálni az ezer1 dologból, amit kéne intéznie, nem tud főzni, takarítani, postára menni, sportolni, stb, de muszáj ott ülnie, mert a tesóm dolgozik, a gyerekeknek pedig játszótér-tájm van.

    VálaszTörlés
  6. Sehogy. Vagy a meló, vagy a lakás csúszik, hobbi/sport minimális, barátokkal lazulas dettó. A gyerekekkel szemben érzett konstans lelkifurdalas az elérhető legkisebb re szoritando.

    VálaszTörlés
  7. én sokat figyelem a környezetemben az embereket ilyen időmenedzsment szempontból, és tényleg vagy úsznak valamivel, vagy van segítségük, nagymama, mary poppins, ésvagy egy ilike (takarítónő), vagy nincs nagy alvásigényük.
    borzasztó.

    VálaszTörlés