Mi a családban már nem ajándékozunk. Volt idő, mikor mindenki kapott elég komoly dolgokat, amire összeadtuk a pénzt, ebből egy idő után az lett, hogy én adtam egy tízezrest a sógornőmnek, hogy vegye meg az ajándékot a nemtudomkiknek, ő meg nekem adott egy tízezrest, hogy én meg másnak vegyem meg, szóval rájöttünk, hogy tök hülyeség, mindenki megveszi magának, ami kell, meg amúgy is, vagyunk ezren, hagyjuk már. A gyerekek kapnak mindenkitől, mondjuk rajtuk is látom már most, hogy óóó, van még ajándék? Meg ide is menjünk látogatóba, mert majd biztosan ott is kapnak, szóval nem olyan jó, hogy az egészből főleg ez jön le nekik. Mondjuk én tavaly, amikor nem volt ugye pasim, egyáltalán nem kaptam ajándékot, ami azért szintén fura volt, de így egy csomó pénzem maradt arra, hogy vegyek magamnak, akkor lett csudaszép színes étkészletem, így teljes mértékben megnyugodtam.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy annyira meg vagyok nyugodva, hogy idén az én életemből teljesen kimarad az őrült ajándékvadászat. A gyerkőcöknek vettem a wampon, néhány barátnőm kap apróságot, a pasimmal is azt beszéltük meg, hogy csak pici dologgal készülünk, meg elvisszük egymást a Széchenyi fürdőbe, meg pizzát enni, és slussz.
Tegnap megint este 6-ig dolgoztam, kutyaséta 7-ig, egy óra jóga, mert annyira fájt a hátam, hogy majdnem meghaltam, egy óra éneklés, mert készülni kell a szerdai próbára, majd zuhany, olvasás, elájulás. És jók ezek a napok mégis.
hangulatos képek...
VálaszTörlés