2015. január 14., szerda

Pulilove

Voltunk január elsején kirándulni a Börzsönyben a két kutyival. Iszonyú hideg volt, le volt fagyva a hó, néhol szabályosan jég volt, csúszkáltunk össze-vissza, de szuper jó volt, nagyon jólesett mozogni a kristálytiszta levegőn. Fent Nagy Hideg-hegyen megebédeltünk, majd kitaláltuk, hogy a teraszon csinálunk közös, újévi fotót a blökikkel együtt. Leültünk egy padra, a kutyákat megpróbáltuk magunk elé ültetni, de Bobek egyből felugrott mellém a padra, a másik kutty pedig a mögöttünk lévő fa asztalra. Több-kevesebb sikerrel igyekeztünk instruálni az ebeket, hogy nézzenek ők is oda, mi is mosolyogtunk, összebújtunk, csókot váltottunk, ahogy azt a családi fotókon illik, közben a pasim önkioldóval intézte a fotómasinát. Katt.

Az eredmény katasztrofálisra sikeredett, mindketten Michelin babák vagyunk. De tényleg, mintha egy jóllakott amerikai párocska lennénk, mondjuk tény, hogy van rajtunk kb 5 réteg ruha, de a tokánk, az például eléggé értelmezhetetlen. Nagyon vicces, nem is értem, pedig hát egyikünk sem nagy darab. A pasim kutyija nem a kamerába néz, hanem egészen konkrétan hátat fordít neki, és az ellenkező irányba tekint. Szóval rettenetes fotók lettek mindannyiunkról...

...kivéve Bobekről. Az én édes kicsi pulim kihúzza magát, épp a kamerába néz (bár valószínűleg nem lát), és olyan tökéletes mosolyt villant minden fotón, hogy épp azt nem mondja, hogy csííííííz. Bár lehet, hogy azt is mondja.


<3
Ez arról jutott eszembe, hogy az origón olvastam, hogy a Dr. Peppernek van egy új reklámja, és egy puli a főszereplője, akinek amúgy ugyanolyan a mosolya, mint az én kutyámnak. A sztori pedig halálosan cuki: "Az egyperces videó egy bájos puliról szól, akit kitaszít a gazdája és a többi – fehér – kutya sem hajlandó szóba állni vele. A magányos kis állat egy Dr. Peppert szállító kamionsofőrhöz csapódik, de először tőle is elutasítást kap. A férfi végül megsajnálja a kutyát, felveszi maga mellé, a különös barátságnak köszönhetően pedig hamarosan mindenki megszereti a pulit. A reklám szlogenje talán nem véletlenül: mindig legyél egyedi."

Nem sikerül beágyazni, de megnézhetitek a videót ITT

3 megjegyzés:

  1. A pulik a legjobbak! :) A mi Csilink is egy fekete kis puli, akkora lehet mint Bobek. Elképesztő egyéniség.
    Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert amióta az eszemet tudom, mindig pulik voltak a kertben, és ez a fajtaragaszkodás nem véletlen :)

    VálaszTörlés
  2. A puli az valahogy külön részleget foglal el a szívem kutyás szegletében. Anyukám régi vágya volt, hogy legyen pulija, így 3 évvel ezelőtt Anya szülinapján érkezett az új családtag egy kis kormi puller személyében. Sosem felejtem el amikor Apával érte mentünk kocsival, és ahogy először megláttuk egymást. Azóta is kölcsönös a szerelem, de nem csak velem, hanem az egész családdal, egy igazi szeretet gombóc, energia bomba, és baromi okos, ha ránézek már jókedvem lesz.:) Szóval amikor pulis képeket raksz fel az mindig awwww.

    VálaszTörlés
  3. besírtam.
    az én nagybátyám festőművész (és egy zseni) és neki az egyik állandó témája a puli. nekünk is lóg otthon egy puli a falon. Bobekedről mindig ő jut eszembe, meg a kertjük, ahol mindig szaladgál 2-3 szőrcsomó.

    VálaszTörlés