Surprise

Ma úgy kezdődött a napom, hogy fél 7-kor csörgött az óra, felkeltem (NO szundi, már hetek óta, nekem tök jól működik), bekapcsoltam a rádiót, csináltam répa-alma-narancslét, zuhanyoztam, felvettem a világos, szakadt farmerem, a léggömbös blúzom, egy rövid barna blézert meg a nagyon színes nyakláncom, kötöttem egy bolondos kontyot, kifestettem az egyik szemem, majd ebben a pillanatban Bobek, aki mindaddig ott feküdt nyugodtan mellettem, sikítva száguldott ki a konyhába, amin nem szoktam csodálkozni, mivel mindig ezt csinálja örömében, ha hallja, hogy családtag jön. De ilyenkor, reggel negyed 7-kor? És amikor hallottam, hogy rohan vissza hozzám, mert ugye nem mentem utána, hogy kiengedjem, kihajoltam a fürdőszobából, hogy lássam, mi újság, és látom ám, hogy száguld felém egy boldog, ugrabugra fekete kutya - meg még egy. Elöl a pasim ebe, mögötte az enyém, mindkettőnek fülig ért a szája, és akkor már az enyém is. Mert felkeltek a kicsi, budai lakásban fél 6-kor, hogy ideérjenek a Dunakanyarba 7-re, mielőtt elindulok dolgozni, és hoztak friss croissant-t, hogy együtt reggelizhessünk. 

Szóval azok mellett, amiket elmeséltem, ilyen ő.