Okay

Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen ellentmondásos napom. Nagyon rosszul aludtam, alig valamit, és tényleg úgy voltam vele, hogy minek menjek be dolgozni, ha ezt megtehetik velem. Mi lesz velem nyáron pénzmagocskák nélkül, fel kell élnem a tartalékokat?

Az első órámat fapofával tartottam meg, és ilyen még nem volt, mert semmi szörnyűség nem történt velem, mióta itt dolgozom (2 éve), de az egyik kolléganőm megkérdezte, hogy mitől vagy ilyen rosszkedvű, te mindig mosolyogni szoktál, és akkor nekiálltam bömbölni a folyosó közepén, miközben jöttek-mentek mellettünk a gyerekek. Többször sírtam még napközben, mindig, ha megkérdezte valaki, mi a baj. Az is ijesztő volt, hogy a kollégáim is azt mondták, simán benne van a pakliban, hogy ezt megcsinálják velem (meg még néhány másik kollégával), és ott csesztem el, mint mondták, hogy ilyen szerződést, június végéig ugye, nem írunk alá. De hát én akkor még kisnyuszi voltam, mit tudtam én, hogy ilyesmit is nézni kell? Örültem, hogy van munkám.

Beszéltem az igazgatóhelyettessel, neki is sírtam (basszus, más krízishelyzetben hogy bír nem bőgni?), ő nagyon csodálkozott, és azt mondta, beszél az igazgatóval, de sajnos ő sem tartotta elképzelhetetlennek az ügyet, bár még ilyen ebben a suliban nem fordult elő. Ez egy egyházi iskola, nincsenek pénzügyi gondok, én például többet is keresek, mint amennyi a bértábla alapján megilletne, és nálunk nincs ilyen, hogy nincs wc papír, meg fénymásolás, meg ilyenek, amiről Chana, meg a többiek írnak. Mégis, ott van a gond, hogy nálunk nem az igazgató hozza meg az ilyen döntéseket, hanem a fenntartó, és ha ő ilyesmin spórolni akar, akkor ez van. 

Végül el kellett menni ebédelni (vizsgáztak a szakácsok meg a pincérek, és ilyenkor nekünk kell menni angolul ebédelni és vizsgáztatni őket), és egy asztalnál ültem a másik igazgatóhelyettessel, és az ebéd végén odaült az igazgató is. Elnézést kért, hogy "dolgozni" ült oda, és elmondta az ig.helyettesnek, hogy megíratta a titkárral a levelet a fenntartónak, hogy minél hamarabb legyen egy vezetőségi ülés, amin előterjesztik, hogy két kollégát új státuszba helyezzenek át. Én itt félénken megkérdeztem, hogy esetleg én lennék az egyik kolléga? Igen. És mi lenne az új státusz? Hát véglegesítés. 

Úgyhogy, bár nem nyugodtam meg teljesen, hisz a fenntartónak is jóvá kell hagynia, de megígérték, hogy mivel körbekérdeztek, és mindenki maximálisan elégedett velem, ki fognak állni mellettem, sőt, az igazgató azt mondta, hogy ha valamilyen érthetetlen oknál fogva esetleg a fenntartó (az egyház) nemet mondana, ő akkor az intézményvezetői jogánál fogva fog véglegesíteni. Úgyhogy úgy néz ki, végül lesz pénzem fröccsre számlákra nyáron is. Viszont részvétem mindenkinek, akivel ezt megcsinálják, ez tényleg gerinctelenség, hogy egész évben tanítasz, és aztán nyáron mehetsz munkanélküli segélyre, mint ahogy Chana, meg a többiek is írták. 

Ennek örömére aztán két óra múlva másodszor is ebédeltünk (nehéz dolog ez a vizsgáztatás), ettem mandulás pisztrángot pirított újkrumplival meg tiroli almás rétest fagyival, és hazafelé azon gondolkodtam, hogy mennyire cuki volt mindenki egész nap, hogy vigasztaltak, még a gyerekek is, mikor látták, hogy nagyon rossz a kedvem. És hogy biztosan minden rendben lesz.