Az 1001 fröccs éjszakája

Na jó, nem csigázlak tovább titeket. Nagyon jó volt az este, és a vizslás fiú tegnap este óta a pasim. 

Na jó, nem, csak vicceltem. . :) De had kezdjem az elejétől. Egy barátom szervező volt ezen a koncerten, és már régen megbeszéltük, hogy ne vegyek jegyet, majd ő bevisz engem, meg persze hozhatok még valakit. És mivel a vizslás fiúval mostanában megint napi szinten kommunikálunk, elhívtam őt, ő pedig jött is nagy lelkesedéssel. Előtte ittunk egy fröccsöt (amit a nap további részében számtalan további követett, úgyhogy most halálosan másnapos vagyok) a kedvenc helyemen, aztán bementünk. A barátom rögtön bevitt minket a backstage-be, elsétáltunk a zenekar elkülönített kis helyéig, ahol pont nyitva volt az ajtó, megálltunk és benéztünk, és bent ült az egész Quimby, és néztek ránk. Én erre totálisan nem számítottam, meglepődésemben nagy vigyorral integettem hogy Hellóóóóóó!, ők meg vissza, kvázi ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy én, egyszerre mind, integetve ők is, hogy Hellóóóóóóó! Életem vicces momentumai. :) 

Megkérdezte a barátom, hogy mit innánk, mi meg mondtuk, hogy bort, mondta, hogy az nincs, de mondom, én láttam a zenekari hűtőben, ami ilyen üveges ajtajú minibár volt, és a hellózás közben azt is megfigyelhettem, hogy van benne Nyakas Irsai (bizonyított tény, hogy mérföldekről kiszúrom bárhol). Visszamentünk, és kicsit méregettük ezt a minibárt, hogy mennyire lenne tulokság lenyúlni a Quimby Olivérjét (zenekar közben néz, hogy mit akarunk), biztos úgyse szeretik, de végül visszafogtuk magunkat.

Aztán kimentünk, szereztünk fröccsöket (ha a vizslás fiúval vagyok, csak akkor tudok fizetni, ha valami trükkhöz folyamodom, mondjuk akkor veszek inni, míg ő nincs ott, mert amúgy sosem engedi) majd befutott egy cuki barátnőm meg a szintén cuki férje (Tünde: V&G). Elkezdődött a koncert, mi be előre a tömegbe, közben egymás után toltuk a fröccsöket. A barátnőm meg részegen duruzsolt a fülembe, hogy mennyire cuki a vizslás fiú, minket az ég is egymásnak teremtett, ő látta a tekintetében, ahogy rám néz, hogy totál odavan értem, és ő érzi, hogy nekem vele van jövőm, és boldog leszek ezzel a fiúval, majd tiltakozásomra, hogy de ugye még egy lépést sem tett annak érdekében, hogy legyen valami köztünk, tiltakozást nem tűrően közölte, hogy a pasik bénák, és rá kell mászni, nincs mese. Hát jó. És táncoltunk, így összebújva, a Don Quijote ébredésére, nagyon romantikusan. Mármint nem a barátnőmmel, hanem a vizslás fiúval. Tényleg. 

És végül ebből a nagy fülembe susogásból meg táncikálásból az lett, hogy a koncert után ittunk még egy fröccsöt (mert még nagyon kellett, persze), és akkor megkérdeztem tőle, hogy de mondja már el, hogy mi volt tavaly, én mindent megpróbáltam, hogy legyen köztünk, valami, ő meg semmit nem reagált, én ezt nem értem, magyarázza már meg. Röviden: miafasz van? Na és akkor ő elmondta, hogy ő ezt tudta, nem hülye, észrevette, de hogy szándékosan nem tett semmit. Pedig tetszem neki nagyon, de én annyira izgalmas, pezsgő életet élek, nézzek már körül, és ő ismeri magát, sosem tudna velem lépést tartani (mondta ő, és közben fogta a kezem). És most mondhatnám, hogy de hülye, hát ilyesmi nem állhat közénk, blablabla, de tudjátok mit? Igaza van. Ő egy imádnivaló srác, de semmilyen önbizalom, kalandvágy, vagy ambíció nincsen benne, utálja a munkáját, és mégsem képzi magát, vagy lép tovább, meg például mikor mesélek fővárosi helyekről, és kérdem, hogy ismeri-e, azt szokta mondani, hogy nem, mert ő nem. jár. Budapestre. Az ő kis világa a munkahelye, a kutyája, a Duna-part, meg hogy néha elmegy tekerni. És ez egy darabig idilli lenne, de én kalandokra vágyom, hogy történjen ezeregy dolog, és valószínűleg egy idő múlva nagyon unatkoznék mellette. 

De közben tudni kell, hogy ezt a vizslás fiút én már elrendeztem magamban, szóval nem vagyok, és nem is voltam belé szerelmes soha, és tény, hogy ő egy tündércukorbogár, de ez a beszélgetés nem rázott meg egyáltalán (bár volt egy olyan mondata, hogy hidd el, Milonka, nem a koroddal van gond, mikor erősen fontolgattam, hogy behúzok neki egyet). Végre tudom, és kész.

Na, miután ezt megbeszéltük, ő hazament (hazaküldtem, pedig mondta, hogy nem hagy ott egyedül, de mondtam, hogy márpedig de, a haverom szerint kurvára megbántottam őt ezzel), én meg nem. De akkor az éjszakának és Milonka kalandjainak még nem volt vége.

To be continued.