Minihétvége

Van a bimbódzó szerelemnek az az időszaka, mikor még szinte alig ismeritek egymást, de mindent meg akartok tudni a másikról. Mintha csak ti ketten lennétek a földön, csak beszélgetnétek meg simogatnátok egymást. És bár ennek jegyében terveztük ezt a hétvégét a családi nyaralójukban, ehhez képest szinte nem is voltunk kettesben, mert elmentünk vitorlázni az unokatesójával meg az ő csajával, majd jött a másik unokatesója meg az ő barátnője, aztán az öccse, majd végül anyuci is megjelent, bár ő szerencsére csak az indulás előtti utolsó 2 órára. Minden szempontból mély víz volt ez nekem, de végül annyira helyes és laza volt mindenki (jó, anyukára nem voltam lelkileg felkészülve), meg hát ugye a Balaton, a hosszú éjszakai fürdések, a finom kaják, a folyamatos fröccsök, a zenék, meg hogy tudtunk sokat turbékolni, nagyon jól éreztem magam. A 3 napos nyaralásra a kicsi Jansport hátizsákomba sikerült bepakolnom, és még így is voltak olyan cuccaim, amiket nem használtam, nálam ez mindig a kiegyensúlyozottság jele, mikor jól érzem magam a bőrömben ugyanabban a rövidnadrágban meg egy fekete pólóban napokig.

Aztán tegnap este hazajöttünk, nála aludtunk Budapesten, mert reggel dolgom volt ott, és akkor éreztem, hogy ez most így túl intenzív, túl gyors, túl sok, és éreztem, ahogy becsukódom, mint egy kagyló. Aztán hihetetlen módon ezt sikerült elmondanom neki (Molnár 'Mi a Baj? Semmi.' Ilonkától ez nagy szó), és teljesen megértett, és utána annyira jó lett minden megint, szóval van remény, hogy jó úton járunk.