2015. augusztus 31., hétfő

Here, my dear

Ma Karak kért tőlem zenéket, és bár nem tudom, pontosan mire gondolt, de gondoltam, hogy jó apropó ez: már egy ideje gondolok rá, hogy mesélek egy albumról. Nekem nagy kedvencem Marvin Gaye, ha mást nem, a Sexual Healing-et meg a Heard It Through the Grapevine-t mindenki szokta tőle ismerni, jó kis textilledobós zenék szerintem. Van viszont egy nagyon különleges lemeze, aminek nem sokan szokták ismerni a történetét.

Szóval van ez az album, a Here My Dear. Akkor írta, amikor vált a feleségétől (hatalmas szerelem, több, mint 10 közös év, egy közös fiúgyerek). Az asszony kérte ezt tulajdonképp, mint a búcsúcsomag része, és ő belement. Eredetileg dacból egy szar albumot akart írni, de aztán zseniális lett (ez a kritikusok véleménye, nem csak az enyém), irtózatosan személyes, mély, fájdalmas, érzésekkel teli, nagyon szép szövegekkel - végül is a szerelmük, a házasságuk, majd a szakításuk történetét meséli el, de gyönyörűen. Ritkaság, egy gyöngyszem, különösen, ha a történetet is figyelembe vesszük hozzá. 

Nekem életemben két nagy, fájdalmas szakításom volt, másodszorra váltam is, és érdekelne, hogy hogyan lehet szépen szakítani, nekem egyszer sem sikerült. Biztos van ennek valami filozófiája, bizonyára lehet szépen is csinálni, mert néha muszáj szakítani. És ha gyerek is van, akkor szépen is muszáj csinálni, legalábbis mindenkinek jobb, ha sikerül egy normális kapcsolatot fenntartani. Amikor kenuztunk a haverokkal, beszélgettünk róla, hogy van egy ismerősünk (az egyik fiú szülei), akik elváltak, de közösen szoktak karácsonyozni meg nyaralni az új családokkal együtt. A két nő jóban van egymással. Én mondtam, hogy el tudom képzelni, hogy ha eltelt elég idő, és hát kihűlt kapcsolatokról van szó, akkor akár ennyire jól is működhet a dolog. 

Akkor volt velünk egy fiú, aki szétment már egy csajjal úgy, hogy van közös gyerekük, de ő csöndben volt, nem szólt hozzá a témához. Valamelyik nap láttam őt a városban, a fiával volt, meg a régi csaj új pasijával, meg azoknak a fiával. Szóval értitek, a csaj két fia, meg a régi és az új pasija együtt, csak a négy srác, együtt bicajoztak a Főtéren. Én mindkét fiút ismerem, és mindkettő nagyon jó fej, mégsem hittem a szememnek, szerintem annyira szép ez, hogy így felül tudnak emelkedni ezen a nehéz szitun. Én nem látom magam, amint mondjuk kávézom az exem új nőjével, de hát never say never, meg hát a gyerek gondolom felülírja az ember büszkeségét is. 

Én is írtam dalt mindkét szakításomról, tényleg inspiráló téma. Szóval Here, My Dear. 


6 megjegyzés:

  1. Deszééép!!! Bono írt hasonló okból egy (számomra nem tetsző) dalt (The Sweetest thing), bár Ő ezt bocsánatkérésnek szánta, sikerült is Neki...

    A csalódás mindig jobban megnyitja a szíveket.

    VálaszTörlés
  2. Tud ez működni, saját magunk is így vagyunk, de ehhez tényleg az érzelmi érintettség elmúlása és tudatosság, felnőttség kell. A gyerekeinknek tök természetes, hogy jóban vagyunk, hát végül is apa meg anya miért ne lennének jó barátok? Ahhoz már elég nagyok, hogy tudják, egy fedél alatt ez nem működik :)

    VálaszTörlés
  3. Tud ez működni, saját magunk is így vagyunk, de ehhez tényleg az érzelmi érintettség elmúlása és tudatosság, felnőttség kell. A gyerekeinknek tök természetes, hogy jóban vagyunk, hát végül is apa meg anya miért ne lennének jó barátok? Ahhoz már elég nagyok, hogy tudják, egy fedél alatt ez nem működik :)

    VálaszTörlés
  4. Tud ez működni, saját magunk is így vagyunk, de ehhez tényleg az érzelmi érintettség elmúlása és tudatosság, felnőttség kell. A gyerekeinknek tök természetes, hogy jóban vagyunk, hát végül is apa meg anya miért ne lennének jó barátok? Ahhoz már elég nagyok, hogy tudják, egy fedél alatt ez nem működik :)

    VálaszTörlés
  5. http://www.kulturpart.hu/szerelem/47907/kovetkezo

    :)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem ha az ember tényleg, őszintén túl van rajta érzelmileg, akkor még csak felülemelkedésről, vagy büszkeségelfojtásról sincs szó. Én minden kapcsolatomat (és egyébként barátságomat, tehát lányokkal is) úgy zártam le, hogy felégettem minden hidat, mert akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy csak akkor tudok továbbmenni, és fájdalom meg kétségek nélkül létezni, ha nincs esély a visszakozásra, találkozásra, meggondolásra. Aztán ma, hogy már boldog vagyok, és teljes az életem, és semmi sem hiányzik meg semmit sem változtatnék, tulajdonképpen hálás vagyok ezekért a szakításokért, és bármelyik emberrel rossz érzés nélkül tudok beszélni, és tudnék barátkozni is akár, csak épp nincs már szükségem rájuk; ha megkeresnek (én sosem teszem, ahhoz már nem elég fontosak, hogy különösebben érdekeljenek), kedves vagyok, de ennyi.

    Ezt biztos ismered: https://www.youtube.com/watch?v=6fMnF0Fvdpo - nekem ez egy hasonló szép-szomorú elengedős-lezárós dalom, amit ezerszer meghallgattam válsághelyzetekben.

    VálaszTörlés