Na, hát

Végül több katasztrófa nem történt már velem, jó volt a délután is, tekeregtünk a városban, ettünk pizzát a Bálnánál. Ott az egyik helyen (az Esetleg mellett van pont), csodálatos kilátással Budára 1390 forint a pizza Margherita, vékony tésztás, roppanós, és egy pizza tökéletesen elég két embernek. Mondjuk a limonádém 900 forintba került, de a végösszeg így is oké szerintem egy finom vacsiért meg a kilátásért. Aztán hazajöttem, itthon vizesborogattam a lábam, és lefeküdtem úgy aludni már fél 11-kor, de felébredtem mindig, hogy fázom a vizes törölköző miatt, úgyhogy leszedtem, és úgy aludtam. Eléggé fáj, pedig ma is megyek edzésre suli után.  

Ezek a szeptemberi reggelek meg olyan jók, hangulatosak, most még, hogy semmilyen stresszel nem járnak, még 8-ra sem kell beérni, hanem fél9, 9 körül szoktam bekavarni, mondjuk a többiek sem erőltetik meg magukat. Hétfőn reggel nagyon hosszú volt az értekezlet, és persze általában sok olyasmiről is szól, ami engem nem érint, így sokszor szörnyen unom magam, ezért olyankor Candy Crushozni szoktam, de már azt sem lehet, mióta egyszer rám szóltak, haha - jó, igazából nem konkrétan rám, csak szóltak, hogy rakjuk el, de én tudtam, hogy miattam. Jó, hát rossz kislány vagyok, na, de ez mindig is jellemző volt rám, úgy tűnik, nem sikerült felnőni.

Szóval most minden reggel hagymás-zöldséges rántottát csinálok magamnak egy tojásból, hozzá grapefruit levet facsarok, majd kávé, és ez egyrészt nagyon finom, másrészt egész sokáig kitart, mármint energiaszintileg, nem az van, hogy a fél 8-as reggeli után már 9-kor muszáj második reggelizni. Ilyen: 

És ő a reggelizőtársam: