Friends?

Tegnap azt írta az exem, a legutóbbi, akivel egy hete szakítottam, hogy mégsem akar már beszélni velem. Olyan rövidre zárta a levele végét, hogy gondolom, akkor a cuccaimat sem kapom vissza, mert ahhoz is kellene találkozni, jó, mondjuk két bugyi, két zokni, egy kicsi neszeszer pipere cuccokkal, több is veszett Mohácsnál. Meg is értem őt, valószínűleg bármennyire azt mondta, hogy igazam van, nem működött ez az egész, vérig van sértve, hogy elküldtem. Azért nem esik jól, komolyan azt hittem, hogy mi jóban leszünk, én naív.

Erre ma kiszúrtam, hogy az exem, az előtte lévő, a kutyás, más néven a seggfej exem törölt az ismerősei közül, pedig hát az ő szívét igazán nem törtem össze. Na erre teljesen kiakadtam, a kettő együtt már sok: ez komoly? Már ismerősök sem lehetünk, annyira szörnyű emlék ez az egész? Mit csinálok ennyire szarul? 

Az egész annyira felzaklatott, hogy elmentem futni (iszonyú meleg van, visszafelé végig sétáltam), ami persze kicsit kitisztította a gondolataimat. 

Kit érdekel, hogy ismerősök vagyunk-e a hülye fészbúkon egy olyan fiúval, akivel bár tényleg együtt voltam néhány hónapig, de a végén már nagyon bunkón viselkedett velem, és akit nem tartok egy jó fej embernek? És miért ne fogadhatnám el, hogy egy olyan fiú, aki szerelmes volt belém, nekem viszont az egész nem volt jó, nem akar barátkozni velem? Teljesen érthető, én is ugyanígy cselekednék a helyében, sőt cselekedtem is kétszer is már, mindkétszer, mikor megbántottak. 

Valahogy függetleníteni kéne magam ezektől az idióta oldalaktól. Tegnap este fél8-kor ágyba bújtam, és olvastam egy csomót, és ilyeneket kellene csinálni továbbra is a hülye internet helyett. Dolgozni, sportolni, olvasni, személyesen barátkozni, szuper programokat csinálni, ahelyett, hogy a gép előtt ülök és idegesítem magam. Ommmm.