2015. szeptember 28., hétfő

Turn the page

Ma szuperhosszú napom volt. Mióta itt, a suliban tanítok, úgy vállalok diákokat, hogy legkésőbb 6-kor végezzek, és már a délután 5-6 is necces, mert egyszerűen nem bírok reggel 8-tól estig folyamatosan koncentrálni. De a múlt héten lemondott egy órát egy magándiákom (előző este 10-kor, pfff), és ma estére találtunk helyette időpontot. Volt 30 perc szünetem az előző diák után, gyorsan megsétáltattam a kutyát, megetettem őt is meg a macskát is, és már csöngetett is a leányzó. Mondjuk ő jobban szét volt esve mint én, szóval 1-0 ide, de azért dolgoztunk. 

Most pedig nézek ki a fejemből. Még szerencse, hogy vasárnap esténként belőlem mindig kitör valami rejtett szupernő, gondolom rástresszelek, hogy most 5 napig nem lesz időm semmire. És lám, tegnap is, este 8 és fél 11 közt kitakarítottam a lakást, kisuvickoltam a konyhát, rendet raktam a hűtőben meg a ruhásszekrényemben és felkészültem egy csomó órámra, legalább ezek rendben vannak. Érthetetlen, hogy ha ilyen rövid idő alatt ilyen hatékony tudok lenni, máskor miért halogatom a dolgaimat. 

Még mindig bujkál bennem valami, és bár nem vagyok egyértelműen szarul, érzem, hogy csak arra vár, hogy picit elhagyjam magam. Nagyon hosszú lesz ez a hét, és nagyon nem akarok lebetegedni. 

Mindig igyekszem, hogy legyen valami a hétköznapjaimban, aminek lehet örülni, és ami feltölt, de hát a mai nap, ennél semmilyenebb hétindítást el sem tudok képzelni. Talán az esti olívaillatú zuhany, a forró víz, a hajmosás, meg a fogmosás amit ki tudnék emelni, és ez mindent el is mond erről a hétfőről. Holnap suli utánra van időpontom a fodrászomhoz, legalább ennyi. 

1 megjegyzés: