School

Ma voltunk egy földrajz-történelem órán (itt is kezdenek elmosódni a határok a tantárgyak közt, ami szerintem tök jó), épp azzal foglalkoztak, hogy különböző karikatúrákról, rajzokról, reklámfotókról kell tudniuk önállóan beszélni. Ezek a képek mind valami kőkemény, fontos, aktuális társadalmi, politikai vagy környezetvédelmi problémát vetnek fel, és igen kritikus hangvételűek (úgy látom, nem nagyon vannak tabuk), így gondolkodásra ösztönzik a gyerekeket. Persze egyből az jutott eszembe, hogy bárcsak otthon is ilyen gyakorlatiasan lehetne megközelíteni az oktatást. Én azt látom, hogy nálunk leginkább az a hozzáállás, hogy ez az anyag, ezt kéne kell megtanulnod, lehetőleg szó szerint, és sokkal kevésbé az, hogy van ez a probléma, mesélj, mit gondolsz róla? Beszélgessünk. Persze én azt is látom, hogy a mi gyerekeinknek sokszor nem is nagyon van véleménye (mondja meg a tanárnő, hogy mit mondjak, és én majd lefordítom - ez a halálom), valószínűleg elég hamar leszoktatjuk őket arról, hogy önállóan kelljen gondolkodniuk, vagy kifejteniük a véleményüket - emiatt különösen tetszik az itteni hozzáállás. Az egyik barátnőm járt középiskolába Amerikában, és ő is azt mondta, hogy egy csomó óra arról szólt, hogy a tanár behozott egy aktuális, mondjuk aznapi cikket, felolvasta, és csak beszélgettek róla, és ez a lány meg volt lepődve, hogy az ottani kölykök milyen szépen, bátran és kulturáltan tudnak beszélni és vitázni különböző, cseppet sem könnyű témákról, ő meg rettegett, hogy meg kell szólalnia, pedig szuperjól tudott angolul.

Voltunk franciaórán is, és megírtam a dolgozatot, amit a csoport, és tök jól sikerült, nagyon sok mindenre emlékszem, nem nagyon tudtak zavarba hozni - oké, mondjuk ez egy eléggé kezdő csoport volt, de akkor is, tudjátok, itt mély víz van. Nagyon élvezem, hogy ilyen könnyen visszajön minden, ma már kifejezetten sokat beszéltem franciául, olyanok sem váltanak már át velem angolra, akikkel az elején még úgy beszéltünk (a kolléganőm ki is van ezen akadva).

Ma minden órán voltunk együtt magyar diákokkal (mondjuk a 15 fős csoport több, mint fele magyar, a többiek lengyelek, csehek, ezek ilyen eu-s csoportok), és minden tanár azt mondja (mert persze rákérdeztem), hogy a magyarok okosak, jó fejek, keményen dolgoznak, de szertelenek, végigdumálják az órákat, ökörködnek és folyamatosan fegyelmezni kell őket. Úgy, hogy ezek 19-22 éves fiatalok, nem kisnyuszik. És tényleg, én is suliban tanítok, de rég nem hallottam ennyi bazmeggecit, mint ma, és hát egyfolytában egymással dumálnak, röhögcsélnek, a többiek meg ülnek csendben. Persze csinálják a dolgukat, jó tanulók, és simán a legjobbak közt vannak a tantárgyakból, de akkor is. Nem tudom, mire következtessek ebből. :)