Jeudi

Nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy 19:58-kor lezuhanyozva, pizsamában, tisztára suvickolt fogakkal az ágyamban feküdtem. Mondjuk úgy 11 éves koromban? 

Nagyon helyes a szállásunk, a suli kollégiumában lakunk, picike stúdiólakásokat kaptunk, van egy miniatűr konyha-előszoba, egy picike fürdőszoba, nappali-háló. Vadiúj, pöpec minden, szupi hangulatfényekkel, sok szekrénnyel, úgyhogy már tökéletesen belaktam a helyet, meleg van, és szép rózsaszín az ágyneműm - nekem 2 hétre tökéletes. Kapunk reggelit, ebédet és vacsorát, de olyan minőségűt, hogy ma ebédnél gasztroorgazmusom volt a salátáktól, a husitól meg a rengeteg zöldségtől - semmi krumpli, rizs vagy kenyér, én ilyeneket szeretnék otthon is enni mindig. Utána persze almás süti, sajtok, franciásan, ahogy kell. Van egy csomó magyar diák, 20-22 évesek, nagyon cukik velünk, segítenek mindenben, terelgetnek minket, ha kell.

A kolléganőm nagyon aranyos, sokat nevetünk, és van annyira laza, hogy ha valami kalandra vágyom, akkor becsatlakozik, bár az ilyesmikben nem túl kezdeményező, inkább csak úgy sodródik az eseményekkel, én meg a Pilla-stílusú nagyon fun bűntársakhoz vagyok szokva. Csak az a fura benne, hogy sokat csinálja, hogy siránkozik meg nem változtatható dolgokon, amit én egyáltalán nem szoktam érteni, mert nekem anyukám azt tanította, hogy minek belesírni a kifolyt tejbe? Például rugózik fél órát, de így egy nap után is azon, hogy mennyivel jobb lett volna, ha másik, közelebbi reptérre érkezünk, nyertünk volna több órát, korábban megérkeztünk volna, nem lettünk volna olyan fáradtak. Vagy hogy inkább a másik, gurulós bőröndöt kellett volna elhoznia, nem pedig ezt, francba. Az mennyivel jobb lett volna. Bár az nagyobb, de erre sem néztek rá a reptéren, lehet, hogy ki sem szúrták volna azt sem. És ezekbe a dilemmáiba megpróbál bevonni engem is, hogy ugye, igaza van, jobb lett volna, én is úgy gondolom? Ezen én kész vagyok, nem értem, tök fölösleges, ha valahogy döntöttem, én azt felvállalom és a következményekkel (good or bad) együtt szoktam élni, hiszen az idő kerekét úgysem tudom visszaforgatni, vagy másképp dönteni. Szóval ez fura benne. 

Holnap franciaórákra megyünk be, és csak délig lesz tanítás, délután megvizsgáljuk jobban a várost, van itt valami kastély is, szombaton pedig elkirándulunk Nancy-ba. Most pedig végre kialszom magam.