Felkeltünk, megreggeliztünk, de ekkor még volt 3 óránk a vonat indulásáig, úgyhogy visszamentünk a szobánkba, hogy lezuhanyozzunk, összepakoljunk, ilyenek. Én úgy 2 óra múlva vettem észre, hogy otthagytam a táskámat a kantinban. Azért szoktam vinni reggelihez, mert viszem magammal a vaníliás szójatejemet a kávéhoz. És otthagytam vagy száz reggeliző tinédzser közt az összes iratommal, rengeteg készpénzzel, a telefonommal. Abban a pillanatban, hogy rájöttem, hogy mi újság, kivert a hideg veríték, mert szóltak, hogy sok lopás van, és hát alkalom szüli a tolvajt, egy gazdátlan táska csábító lehet. De visszamentem, és ott volt, nem hiányzott belőle semmi. Talán egy kicsit szétszórt lettem. Szedd össze magad, Milonka.
Szóval a nagy ijedtség után összepakoltam, kivittek az állomásra, bementünk a jegypénztárba, és elkezdtem mondani, hogy van ez a vonat fél 1-kor... Mire rávágta a nő, hogy nincs az a vonat fél 1-kor. Mivel gázolás történt percekkel azelőtt, a vonal le van zárva, még órákon keresztül nem megy vonat Párizsba. Ha utazni akarunk, vagy várunk néhány órát, de semmi biztosat nem tudnak mondani, vagy átmegyünk valahogy egy másik városba, és onnan vonatozunk tovább. Hátbazdmeg, köszi.
Azt találtuk ki, hogy várunk, hátha történik valami csoda, de a nő arra tippelt, hogy a kvázi 2 és fél óra múlva induló vonat már fog menni. Úgyhogy vettünk jegyet, leültünk, majd úgy fél óra múlva odajött egy nagyon szép ruhában lévő vasutas pasi, és elmondta, hogy ne várjunk, lesz egy busz kicsit később, azzal kb 30 perc alatt odaérünk egy másik város vasútállomására, ahol szinte azonnal fog jönni a TGV, a helyi gyorsvonat, és azzal 1 óra alatt odaérünk Párizsba (2 és fél helyett). Nem is kell ráfizetnünk a jegyre (pedig az sokkal drágább lett volna), tessék, itt a kiegészítő helyjegy. Úgy is történt, átmentünk busszal, ahol érkezett egy hiperszuper emeletes vonat, felszálltunk, és akkor láttam, hogy ez nem lesz jó, mert tömve volt, és mi óriási cuccokkal utazunk, ugye. Viszont ácsorgott kint a folyosón egy iskolás csoport, gimisek talán, és már ki is vették a kezemből a csomagokat, megkérdezték, hol az ülőhelyem, és már vitték is, betetriszezték valahogy a székem mögé őket, nekem csak le kellett ülnöm a kis francia magazinjaimmal a helyemre. És már száguldottunk is 312-vel (tényleg, volt kijelző) Párizs felé, miközben körülöttünk iszonyú helyes, öltönyös francia pasik ültek mindenfelé. Le sem lehetett törölni az arcomról a vigyort.
Folyt. köv.
Egy baleset miatt Ilonka egyszer csak a TGV-n találja magát, hát komolyan sírva fakadok az irigységtől :).
VálaszTörlésPárizsban azért tényleg vigyázz a cuccodra, a metrón nagyban űzik a zsebtolvajlást, iszonyatos tömeg tud lenni.