2015. december 30., szerda

Évértékelő

Nem szoktam évértékelőt írni. Nem vagyok az a típus, aki különösebben elmélkedik a múlton, jobban szeretek előrefelé nézni. Meg hát elmeséltem már mindent, tudjátok, mik történtek, minek ismételjem magam? Tavaly januárban is a terveimről írtam inkább, nem a hátam mögé nézegettem (azt mondjuk hagyjuk, hogy a tervekből mennyi valósult meg). De 2015 számomra fontos év volt, nem történtek eget rengető dolgok, de egy csomó olyasmit csináltam, amire büszke vagyok (szakdolgozat, államvizsga, érettségik, osztályfőnökség, minősítő vizsga), és amik oda vezettek, hogy decemberben azt mondjam, igen, jól csinálom, jól érzem magam a bőrömben, így akarok élni, dolgozni, ahol, és ahogy most élek. Jó úton járok, és nem sok dolog van, amin változtatnék. There's no place I'd rather be. 

Tél. 

Akkoriban még volt a fotós, de mivel az első (és utolsó) közösen töltött karácsonyunkat zokogva töltöttem el, mert egy tapló volt, már nem tudtam úgy tenni, mintha boldog lennék, mintha minden rendben lenne köztünk. Ez a szarakodás eléggé rányomta a bélyegét az év elejére, mivel bármit csináltam, a háttérben folyamatosan szomorú voltam miatta, és rettegtem, hogy miért fog basztatni megint, mikor lesz a következő balhé. A blogomban az egyik leggyakoribb kifejezés az lett, hogy rosszkedvű vagyok. Én igyekeztem dolgozni a kapcsolatunkon, de egy idő után már tökéletesen tisztában voltam vele, milyen ember ő, és kiszerettem belőle, elkezdett nagyon idegesíteni, de persze az ember nem lép olyan könnyen. 

Tavasz. 

Szakdolgozatot írtam egy olyan másoddiplomához, amihez csak ez kellett, meg az államvizsga. Egész jó kis időszak volt, sokat kellett bejárnom az egyetemre, szerettem, bár a sok munka mellett nem volt könnyű időt találni mindenre. Nehezen, de találtam témavezetőt, nagyon gyorsan összeraktam a szakdogát, és leadtam, nagyon jó érzés volt. A hölgyemény elvesztette a szakdogám (?!?), ezért csak az online verziót tudta elolvasni, óriási ötöst kaptam rá. Közben egyre inkább szenvedtem a sráccal (rosszkedvű vagyok). Szerencsére a józan eszem megint villogtatta a fejemben a feliratot, hogy inkább egyedül, mint egy szar kapcsolatban, majd volt még néhány nagy jelenete, és májusban szakítottunk. Nem sokáig búslakodtam utána (azért a kutyája után kicsit igen). Volt nálam az egyik osztályom szerenádozni, ami nagyon-nagyon jó volt. Májusban a végzős osztályok miatt kicsit kevesebbet dolgoztam, majd lezajlottak az érettségit, és megint megállapítottam, hogy imádok vizsgáztatni. 

Nyár. 

Az érettségik után tanultam úgy 2 hetet az államvizsgára, majd leállamvizsgáztam, ez is óriási érzés volt. Beindult a szünet, a nyár. Megismerkedtem egy fiúval, összejöttünk, lebegés volt. A csajokkal pasik nélkül elmentünk a Bánki tó fesztiválra 3 napra, ami tökéletes volt, az év bulija, strand, zene, na és persze tánc minden éjjel reggelig. A legemlékezetesebb talán az a néhány óra volt, mikor mi, barátnők ott, a stégen napozva, a vízben lebegve, föccsöket iszogatva végigbeszéltük a kérdéssort, ami után állítólag tutira szerelembe esel a másikkal. Hát, mi nem lettünk szerelmesek, de szerintem egy csomó nagyon mély, fontos dolgot tudtuk meg egymásról, és azóta is emlegetjük, hogy mennyire jó volt (szívből ajánlom nektek is). Elmentem a fiúval Franciaországba hajókázni egy hétre, ami nem sikerült valami fergetegesen. Hazajöttünk, az augusztust együtt töltöttük, ami szép volt, de én nem voltam szerelmes, így szeptemberben szakítottam vele. A cuccaimat azóta sem adta vissza, üzenetre nem válaszol, a telefont nem veszi fel. Phoebe-vel elkezdtünk személyi edzőhöz járni. 

Ősz. 

Beindult a suli, osztályfőnök lettem, elkezdtem rengeteget dolgozni, itthon is, ami anyagi szempontból nagyon jót tett. Sokat sportoltam. Randizni kezdtem a hokijátékossal. Októberben elutaztam 2 hétre Franciaországba egy kolléganőmmel egy tanulmányi útra, ami sokkal nagyobb élmény volt, mint a nyári utazás a pasival meg a barátaival. Néhány napot Párizsban töltöttünk. A hazautazásunk után 2 nappal terrortámadások voltak Párizsban. A hokijátékos kukába került. Rengeteget dolgoztam, készültem a minősítő vizsgámra, közben zajlottak az előkészületek a szalagavatóra is, munka, munka, munka - itt jöttem rá, mennyire szeretem. A szalagavatón túlcsordultam érzelemmel a munkahelyem, a munkám és a tanítványaim iránt, ez azóta sem múlt el. Utána együtt buliztam néhány osztállyal, ahol megerősítettek abban, hogy jól csinálom, amit csinálok. 

Tél. 

Randiztam Miguellel, a spanyol fiúval, aki talán az első a férjem óta, akit 100%-osan vonzónak találok. Aztán mégsem találkoztuk többet, ebben én is hibás vagyok, mert teljesen másutt járt az eszem, de van rá esély, hogy januárban még találkozunk, mert szokott írni, és van erről szó. Megvolt a minősítő vizsgám, hibátlanul sikerült. Szerelmes vagyok az osztályaimba, a munkába, a december ennek a jegyében telt el. A karácsony életem egyik legjobb karácsonya lett, amit annak a kivetülésének látok, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott vagyok, és minden rendben körülöttem. Zsofff azt írta s születésnapomra, hogy csodás kis színes, barátokkal és szerető családdal tarkított életem van, és azt kívánja nekem, hogy legalább ilyen boldog legyek mindig, mint most. És azt hiszem, tényleg így van, és azt hiszem, ennél többet én sem kívánhatok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése