Túl vagyok rajta, nagyon sok dicséretet kaptam, az osztály olyan volt, mint egy kis csapatnyi angyal, cukik és rendesek és segítőkészek, azóta írtak leveleket, hogy naaa, tanárnő, hogy sikerült, úgy izgulunk, hát awww? ♥ Az órán miden stimmelt, mondjuk szerintem eléggé brillíroztam is, végig projektor, nem is írtam a táblára, legjobban mégis a portfólióvédésemet dicsérték meg, mondjuk tényleg jól összeraktam.
Ja, még annyit, hogy ez a dal volt a második óra utolsó feladata (arra a kifejezésre kiélezve, hogy take something for granted, a kölykök imádták), és mivel egy hete ezt hallgatom folyamatosan, kicsit olyan érzés, mintha szerelmes lennék (tudnám kibe), valahogy az egész készülős időszaknak egy furcsa, keserédes hangulatot kölcsönzött. Nagyon jó most, büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, viszont kurvajó, hogy vége van, nagyjából ennyit van kedvem írni a történetről, lépjünk túl.
És akkor most rebootolom az igazi életemet, ami nagyjából 2 hete félbeszakadt, mert azóta nem foglalkoztam semmivel, csak ezzel. Éjjel 3 órát aludtam, reggel nem hittem el, hogy komolyan ilyen állapotban kell végigcsinálnom ezt a napot, de sikerült, fél 8-tól 2-ig, durva volt. És aztán még tanítottam itthon. És most akkor meghalok.
Gratula még egyszer! :)(Gyöngyvirág)
VálaszTörlésGratula!:)
VálaszTörlésDe joo, hogy tul vagy rajta! en is gratulalok :)
VálaszTörlésFú, nekem van vagy 4-5 szám, amiről mindig a tanítványaim jutnak eszembe. A cuki osztályaim, ahogy koncentráltak a feladatokra még péntek hetedik órában is <3
VálaszTörlésGratulálok is meg minden, nem csak nosztalgiázom :)
Ügyes vagy nagyon!! ;)
VálaszTörlésHúúú, gratulálok!! Isteni érzés lehet most neked, megérdemelted!
VálaszTörlésSzuper vagy, gratulálok! :)
VálaszTörlésGratulálok! :)
VálaszTörlésKöszönöm!:))
VálaszTörlésGratulálok! ♥
VálaszTörlés