2016. február 14., vasárnap

From me to me

Olyan rövidkék a hétvégék, mégis történt egy halom dolog, és van is kedvem írni róluk, csak nem most. Arra gondoltam, mégsem hagyom itt szó nélkül ezt a mai napot. Nem különösebben érdekel, hogy ma van a szerelmesek világnapja, mégis, tudom, hogy sokan vagyunk, akiknek nem esik jól, akik úgy érzik, ma egy hajszálnyival nehezebb egyedül lenni, mint az év többi napján. 

Nem vagyok, sosem voltam az a típus, aki sajnálja magát, és nem ma lesz a napja, hogy ezt elkezdem. Hiszek abban, hogy az ember teljes életet élhet pár nélkül is - nem kell örökké, mert lesz ez majd máshogy, hiszen biztosan jön majd nagy szerelem - de teljesen értelmetlen várni a boldogságra azzal a jelszóval, hogy majd akkor lesz teljes az életem, ha eljött a nagy ő. Mert elvihetem a barátaimat vacsorázni meg fröccsözni, tölthetek egy csomó időt a családommal, vehetek magamnak virágot - vagyis tehetek magamnak egy szívességet azzal, hogy értékelem a szabadságomat, és boldoggá teszem saját magamat, hisz én tudom a legjobban, hogy mi jó nekem. 


5 megjegyzés:

  1. Én is vettem egy csokor virágot tegnap itthonra, mert féláron árulták az Aldiban. Tudom, megfogtam a lényeget... :D
    Amúgy én kicsit úgy vagyok ezzel, hogy mostanában érzem azt évek óta először, hogy jó most így, jól érzem magam egyedül is és nem fogok kompromisszumokat kötni az élettel, csakis azért, hogy legyen valakim. Ki fogom várni a fiút, találkozni fogok vele, nem adom alább. Így lesz!

    VálaszTörlés
  2. Ezt most nagyon jól esett olvasni, köszönöm :)

    VálaszTörlés
  3. Én felköszöntöttem öt jóbarátomat. Örültek neki.
    Emlékszem, Olaszországban boldog boldogtalan mond egy "augurit" ilyenkor, nem kizárólag szerelmes a szerelmének.

    VálaszTörlés